Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

Kis PÉTER - PETRIK IVÁN utalt Kumorovitz L. Bernát a később megjelent okmánytárának előszavában, amikor a munkák szünetelését, „tervmódosítással" magyarázta.

102 Ugyanebben az évben (1961.) a „Budapest története" Szerkesztőbizottsága is befejezettnek tekintette munkáját, amely elsősorban a kötetek megírásának az előkészítésére irányult. A forrásfeltárás, valamint más előmunkálatok lezárultával azonban a legfőbb feladatnak már a kötetek megírását tekintették, amely irányítása viszont az egyes kötetek szerkesztőire tartozott. A Végrehajtó Bizottság a munkák további irányítását, összefogását a BTM főigazgatójára bízta.

103 Mindezekkel párhuzamosan Mályusz Elemér figyelmét mind inkább a készülő Thuróczy-könyve

104 foglalta le, és a forrásfeltárás lezárulta után, az oklevéltár kiadásában már nem kívánt részt venni. A forráskiadás második nagy fejezete, munkafázisa tehát egyelőre váratott magára. Az oklevéltár összeállítására és kiadására tett kísérletek - a 60-as évek A „Budapest története" Szerkesztőbizottság, majd a középkori forrásfeltáró munkaközösség megalakulásakor azonnal szóba került a forráskiadás mikéntje. Jóllehet mindenki tisztában volt vele, hogy a kérdés csak jó néhány évvel később lesz igazán aktuális az ezzel kapcsolatos nézetek kifejtése szinte azonnal megkezdődött. Az első ismert tervezet, amelyben a középkori munkaközösség felkérendő tagjai szerepeltek, korszakokra bontva sorolja elő a kutatókat, amiben mindenképpen a kötetszerkesztés, és nem a forrásfeltárás logikája mutatkozott meg. E szerint az Anjou-kori kötet anyagát 1360-ig Borsa Iván és Kovács Lajos, 1360—1430-ig Kumorovitz L. Bernát, 1430— 1526-ig Mályusz Elemér és Kubinyi András, 1526-1541-ig pedig Fekete Nagy Antal gyűjtötte volna össze.

105 Az Árpád-kori kötet újrakiadását, bővítését későbbi időpontra halasztották. A Szerkesztőbizottság ülésein újra és újra előkerült a kérdés, de egyelőre még az általánosságok szintjén mozogva nem született döntés az ügyben. Az oklevélkiadás szabályozása a forrásfeltárás lezárultának közeledtével került újra napirendre. Mályusz Elemér a „Budapest története" Szerkesztőbizottsága 1959. február 26.-i ülésén fejtette ki erre vonatkozó elképzeléseit.

106 A kötetbeosztás az 1954. évi első verzióhoz képest némiképp módosult. Az Árpád-korhoz továbbra sem kívántak nyúlni, az 1302—1379-ig terjedő korszakot Borsa Iván, 1380—1439-ig Kumorovitz L. Bernát, 1440-1470-ig Fügedi Erik, 1471—1499-ig Kubinyi András, 1500-1517-ig Szűcs Jenő, 1518-1541-ig Fekete Nagy Antal dolgozta volna fel. A 2 „Collegium enim Históriáé Budapestinensi Redigendae consilio mutató litteras posterius edendas esse censuerunt." in: BTOE III (1382-1439). Összeállította: KUMOROVITZ L. Bernát. Budapest 1987. 3 A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 465./1961. sz. határozatában kimondta, hogy a munkálatokat „a Budapesti Történeti Múzeum szerveként kell folytatni, és a szerkesztői és szerzői megbízatásokat a Budapest Történeti Múzeum fóigazgatójának kell kiadnia." BFL XXIII. 102.a. 275. 4 MÁLYUSZ Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. Budapest 1967. 5 BTM Adattár, M 222-81. Jegyzőkönyv a „Budapest Története" Szerkesztőbizottságának 1954. I. 13-án tartott üléséről. Vö.: 93. lábjegyzet 6 A téma feldolgozását jelentősen nehezítette, hogy ebből a korszakból nem rendelkezünk részletesen kifejtett koncepciókkal, tervekkel, így az ilyen jellegű elméleti kérdéseket is a jegyzőkönyvek szűkszavú összefoglalásaiból vagyunk kénytelen rekonstruálni. 254