Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259
BUDAPEST KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ FORRÁSOK ÖSSZEGYŰJTÉSE A kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy két különböző munkafázist kell elkülöníteni. Első lépésként a rendelkezésre álló forrásanyag gyors átvizsgálásával ki kell jelölni a Budapest középkori történetére vonatkozó okleveleket, majd azt követően, az öszszegyüjtött jelzetek alapján, el kell készíteni az oklevelek átírásait, illetve regesztáit, amelyekből később össze lehet állítani az oklevéltár köteteit. A forrásfeltárás során tehát, a kijelölt fondok átnézésekor cédulákat készítettek, amelyeken csak az oklevél jelzete és dátuma szerepelt, valamint a cédulát készítő monogramja. Nem szerepelt rajta, hogy milyen Budapest középkori történetével kapcsolatos információt tartalmaz a diploma. Ez a munka során csak annyiban változott, hogy a különlegesen nagy méretű oklevelekről készített cédulákon mégiscsak feltüntették, nyilván a gyorsabb és biztosabb visszakereshetőség, ellenőrizhetőség miatt, hogy milyen „budapesti" vonatkozás és hol szerepel a kérdéses forrásban. A „budapesti vonatkozás" fogalmát a lehető legszélesebb értelemben, tehát kitérj esztőleg 88 , és természetesen „Nagy-Budapest" területére értelmezték. Térképet készítettek, amelyen a középkori településekre rávetítették a jelenkori főváros határait. Ez alapján 25 érintett települést határoztak meg. A cédulázást végzők nem csupán ezek listáját, hanem az elkészült térképet is megismerték. A cél tehát az volt, hogy a fellehető okleveles-anyagban teljes körű kutatást végezzenek. Erre mindenesetre csak annak a levéltártörténeti jelentőségű eseménynek a következtében lehetett, először a forrásfeltárások történetében, jó esély, hogy az 1950-es évek elejére létrejött, elsősorban Borsa Iván munkájának köszönhetően, az egységes rendszerű és jelzetelésű Diplomatikai Levéltár. Ez azt jelentette, hogy a Magyarországon eredetiben őrzött oklevelek egy helyen, az Országos Levéltárban, logikus rendben, tehát módszeresen, voltak kutathatók. 89 Ezzel majdnem párhuzamosan lefényképezték a tanácsi (megyei) levéltárak középkori okleveleit, valamint ekkorra a MOL filmtára már jelentős mennyiségű külföldi levéltári anyagról rendelkezett mikrofilmmásolattal. 90 Mindezek átnézését, kicédulázását a lehető legrövidebb időn belül végre kívánták hajtani, ami csak a 104 000 levéltári egységet kitevő DL esetében is hatalmas feladatot jelentett. Egy-egy oklevél „átfutására" nagyjából két perc állt, a csoportvezető Mályusz szerint, a cédulázók rendelkezésére. 91 A Mohács előtti levéltári anyagban, legalábbis abban, ami az 50-es évek elején a kutatók rendelkezésére állt, a gyors és rendszeres kutatás feltételei adottak voltak. Az okleveles anyag feltárása során nem osztottak ki korszakokat ez egyes kutatóknak, tehát nem az történt, hogy valamely kutatónak egy bizonyos évkörben az összes okAzaz minden a főváros középkori területére vonatkozó információt össze kívántak gyűjteni, tehát kijegyzetelték azokat az okleveleket is, amelyek szövegében nem volt „budapesti-vonatkozás", de a kiállítási hely valamelyik érintett település volt. Ezt a cédulákon „k.h." rövidítéssel jelezték. Ez persze nem jelentette azt, hogy ezeket az okleveleket ki is akarták adni. A forrásgyűjtést tehát eleve jóval szélesebb körűnek szánták, mint a kiadást. KUBINYHNTERJÚ 2004. BORSA 1969; BORSA 1982. A filmtár korabeli állapotáról: ILA 1954. Mályusz: „Arra gondoltunk, hogy 2 perc jut arra, hogy a kutató kiveszi, kiteregeti [ti. az oklevelet], ha van budapesti vonatkozása ráírja [a cédulára] a jelzetet." BTM Adattár M 222-81. Jegyzőkönyv. Készült a Budapest Története Szerkesztőbizottságának 1954. XII. 17-én tartott nagy üléséről. 251
