Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

Kis Péter - Petrik Iván BUDAPEST KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ FORRÁSOK ÖSSZEGYŰJTÉSÉNEK ÉVSZÁZADOS MÚLTJA* „Nem üres szólam, hogy Budapest főváros újabb időben amerikai gyorsasággal halad előre. Sok régi mulasztást pótol, sokat alkot a jelen, és sokat tervez a jövő számára. Egy kötelességéről azonban mintha megfeledkeznék: múltjával, történetével keveset, vagy éppen nem foglalkozik."

1 E szavakkal kezdte 191 l-ben Csánki Dezső akadémikus, levéltáros (Magyar Országos Levéltár), a Magyar Történeti Társulat ügyvivő alelnöke a Budapest Székesfőváros tanácsához intézett emlékiratát, amelyben a Főváros történetére vonatkozó forrásanyag összegyűjtésének tervét vázolta fel. A nagyszabású program különlegeségét az jelentette, hogy amíg a török által el nem foglalt városok ezt elsősorban saját levéltáruk anyagára alapozhatták, addig Budapest esetében erre nem volt mód, ugyanis a középkori magyar királyság székvárosa és környékének oszmán kézre kerülése, valamint több keresztény ostroma következtében a fővárosunk területén működött hatóságok, testületek levéltárai - 1526 és 1686 között - megsemmisültek.

2 A javaslat hátterében több dolog húzódott meg. Egy emberöltővel korábban komoly igény jelentkezett, hogy a gyorsan fejlődő, a Kiegyezés után egy európai nagyhatalom székhelyének társ-metropoliszává váló város a múltjáról szakszerű monográfiát adhasson polgárai kezébe. Az első lépéseket 1870-ben tette meg Pest város közgyűlése, amely Salamon Ferencet bízta meg Pest város történetének megírásával, a megbízatást az egyesülés után néhány évvel, 1876-ban az immár budapesti közgyűlés úgy módosította, hogy a feldolgozás terjedjen ki Buda és Óbuda históriájára is. A két megbízatás közös eleme volt, hogy a szerzőt kötelezte a forrásanyag gyűjtésére és kiadására.

3 Salamon műve 1878 és 1885 között jelent meg,

4 azonban csak 1490-ig Jelen tanulmány első részének megírásához nyújtott segítségéért köszönettel tartozunk Bertók Lajos főosztályvezető-helyettesnek (MOL), második része pedig a Budapesti Történeti Múzeum Adattárában és Középkori Osztályán folytatott kutatásokon, valamint dr. Kubinyi Andrással készített hosszabb interjún alapszik. Ezúton szeretnénk megköszönni az Adattár, és a Középkori Osztály dolgozóinak szíves segítségét, valamint Kubinyi professzor úrnak, hogy rendelkezésünkre állt az interjú elkészítésére, és alapvető információkkal egészítette ki az iratanyag hézagos szövetét. 1 BFLXV. 12. l.d. 3. t. „a" sz. 2 Csak a budai német mészároscéh kiváltságlevelei és jegyzőkönyve (BFL XV. 5. 3-11. sz.), valamint a budai káptalan levéltárának egyes darabjai, többek között a hiteles hely egyik másolat kötete (MOL DL 105991—106083) maradtak fenn. Buda város levéltára alighanem már 1541 előtt elégett a városházával együtt. L. KENYERES I.: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevélig. (Megjelenés alatt) 3 IV. 1302. 17483. sz. határozat (1870. május 25.); IV 1403a. 840. sz. határozat. (1876. december 27.) 4 SALAMON Ferencz: Buda-Pest története. I—

III. Budapest 1878-1885. 235