Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Szemző Hanna: Balesetek és társadalmi szabályozás Budapesten a XIX-XX. század fordulóján 215-234

SZEMZŐ HANNA A magyar politikai elitnek komoly tervei voltak Budapesttel, mely város a nemzeti aspirációk szimbólumává vált. Gróf Andrássy Gyula, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) elnöke, nem csupán Magyarország fővárosát, de az Osztrák-Magyar Monarchia keleti felének a központját kívánta általa megteremteni. Olyan városról álmodott, amely gazdasági, politikai és kulturális szempontból egyaránt dominálja a balkáni régiót.

6 Az 1870-ben alapított FKT ezen vágyak beteljesítését volt hivatott elősegíteni. Az FKT megalakulásakor az épületek nagy részének még vidékies jellege volt Budapesten, s ez csak lassan változott, ahogy a gomba módra szaporodó historicista bérpaloták kezdték egyre inkább meghatározni a város arculatát. Thirring Gusztáv és Kőrössy József 1901-ben készült elemzésükben már büszkén fedezték fel a nagyvárosiasodás jegyeit Budapest építészetében és térszerkezetében: Az 189l-es népszámlálási közleményünkben kimutattuk, hogy Budapest a földszintes házak sűrűsége tekintetében még nem bontakozott ki egészen a magyar alföldi városoknak - bár nem nagyvárosi de azért egészségi szempontból nem is kedvezőtlen -jellege alól. Az építkezések gyors és mindjobban nagyvárosivá való fejlődése mellett ezen jelleg mindinkább eltűnik és a nyugati nagyvárosok viszonyaihoz való közeledés mind nagyobbá válik...

7 Az egyesítést követő évtizedekben nem csupán Budapest arculata változott meg, de a gazdasági súlya is gyorsan növekedett, és hamar pénzügyi, ipari és kereskedelmi központtá vált. Az intenzív migráció következtében század végére lakossága elérte a 733.000 főt. A hirtelen növekedés magával hozta a városi élet gyökeres átalakulását és a budapesti élet fokozatosan mind kulturális, mind társadalmi szempontból egyre jobban hasonlított a többi európai metropoliszra. Ahogy összekeveredett az újonnan érkezők otthonról hozott kultúrája a nagyvárosban tenyésző kultúrával, fokozatosan megszülettek a város folklór sajátos elemei. Egyre-másra magasodtak a magaskultúrának otthont adó intézmények, ezzel párhuzamosan megtörténtek az elengedhetetlen infrastrukturális beruházások, a csatornarendszer fejlesztése, a közvilágítás kialakítása, a közegészségügy és iskolarendszer fejlesztése. A növekvő szegregáció következtében pedig sajátos karaktere alakult ki az egyes városi kerületeknek. A közlekedés ugrásszerű fejlődése az egyesítést követő évtizedekben elengedhetetlen alapjául szolgált Budapest modernizációjának, ami lehetővé tette a roppant különböző városrészek összekapcsolását, ezáltal segítve elő az egységes „városi szövet" kialakulását. Egy 1896-ban született, a főváros fejlődését részletesen elemző cikkében Gerő Ödön az új tömegközlekedési eszközöket mérgezett dárdákhoz hasonlította, ahol a méregnek „nem kártékony, hanem gyógyító a hatása". Hiszen „kigyógyította az elmaradt városrészeket az álomkórságból, most pedig a megelevenedettek csak úgy ficánkolódnak, mint maguk az ébresztők."

8 Az első lóvasút 1866-ban kezdett működni a pesti oldalon, amit két évvel később követett a budai. A két társaság 1878-ban egyesült, létrehozva a Budapesti Közúti 6 CSORBA 1993. 7 KŐRÖSSY-THIRRING 1904. 19. 8 GERŐ Ödön, „Budapest", Pesti Napló, 1896. április 5., 18. 218