Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Szemző Hanna: Balesetek és társadalmi szabályozás Budapesten a XIX-XX. század fordulóján 215-234

SZEMZŐ HANNA sége, vagy ahogy a korabeliek egy része érzékelte: az „elmaradottság", a közlekedők „civilizálatlansága". Az utcai balesetek értelmezéséhez hasznosnak tűnik Victor Turner liminalitásfogalma. Turner definíciója szerint a liminalitás nem más, mint olyan átmeneti állapot, melyben időlegesen felfüggesztik vagy megkérdőjelezik a szokványos társadalmi elvárásokat, kimozdítva ezáltal az egyént vagy a csoportot korábbi, megszokott társadalmi pozíciójából. Ezután az átmeneti állapot után - a poszt-liminális fázisban - a régi szabályok megerősödésével vagy éppen azok részleges átalakulásával újra helyre áll a megbomlott rend.

1 A budapesti nagy utcai balesetek mint liminális periódusok felszínre hozták a nyilvános viselkedést szabályozó normarendszer problémáit, és az általuk kiváltott viták révén hozzájárultak a korábbi normarendszer megkérdőjelezéséhez és újraértelmezéséhez. A viták során szóba kerültek azok a korabeli nagy dilemmák, melyek a nyilvános viselkedés szabályozásával, a társadalmi kontroll kérdésével, és általában a város fejlődésével, valamint modernizációjával álltak kapcsolatban. A balesetek olyan rövid ideig tartó „abnormális" állapotként foghatók tehát fel, melyek révén - éppen, mert megbomlik a rend - betekintést nyerhetünk a dolgok „normális" menetébe. Az utcai balesetek vizsgálata segíthet annak a folyamatnak - legalábbis részleges - megértésében, hogy miként alakult át a közterek használata és hogyan formálódtak a nyilvános viselkedés szabályai. Legfontosabb példám egy 1900. június 4-én bekövetkezett súlyos villamos baleset, mellyel éppen annak súlyossága miatt a korabeli közvélemény és a politikusok egyaránt sokat foglalkoztak. A zugligeti végállomáson várakozó 24-es villamost megrohamozták az utasok, a felszállás után azután valamelyikük véletlenül kiengedte a féket, minek következtében a jármű vezető vagy kalauz nélkül elindult lefelé. A Virányosi útnál azonban egy kanyarban kisiklott, és belerohant a közeli oszlopba, majd a jobb oldali árokba zuhant. A hetven utas közül négyen meghaltak, kilenc embert pedig súlyos sérülésekkel a közeli János Kórházba szállítottak.

2 A baleset elég szörnyű és véres volt ahhoz, hogy felkeltse a köz érdeklődését, és még sokáig foglalkoztassa az embereket. Számtalan cikk jelent meg róla a lapokban, melyek napról napra pontosan tudósítottak a fejleményekről, és nyomon követték az egyéni tragédiákat, a sérültek gyógyulását és beszámoltak a hivatalok intézkedéseiről is. A hatóságok sem késlekedtek: miniszteri szintű tanácsokozás, parlamenti vizsgálat és városházi viták következtek. A felfordulás pontosan hét napig tartott. Június 11 -én szigorú rendőri kíséret és komoly ellenőrzések mellett a kereskedelmi miniszter, a főpolgármester és a polgármester mind kimentek Zugligetbe, demonstrálva, hogy helyre állt a rend, továbbá, hogy a politikai vezetés valóban úrrá tud lenni a krízisen. A poszt-liminális fázis nem hozott drasztikus változásokat, ám az addig lezajlott viták, hosszú távon, mind hozzájárultak az utcai rendszabályozás megváltozásához. A zugligeti balesetből és az azt követő vitából kiindulva először rövid áttekintést kívánok adni Budapest, és mindenekelőtt a budapesti közlekedés fejlődéséről. Majd 1 TURNER 1991. 94-95. 2 Balesettel kapcsolatos cikkek minden fontosabb napilap június 5-i számában találhatóak. A következő elemzés leginkább a Pesti Naplóban, a Pesti Hírlapban, a Budapesti Hírlapban és a Friss Újságban megjelent cikkekre támaszkodik. 216