Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS és a kontinuus, de utánpótlást nem kapó kisiparos réteg háttérbe szorulásával a fizikai munkások váltak 22%-val az új társadalmi összetétel meghatározó kategóriájává. 7. táblázat. A családi kontinuitás aránya lakásnagyság szerint A lakások száma összesen 1941-ben Az 194l-es bérlők közül 1954-ben még jelen lévő családok (az összes házban) Az 194l-es bérlők közül 1960-ben még jelen lévő családok (Mérleg u. 11. nélkül) Az összes házban Mérleg u. 11. nélkül Az 194l-es bérlők közül 1954-ben még jelen lévő családok (az összes házban) Az 194l-es bérlők közül 1960-ben még jelen lévő családok (Mérleg u. 11. nélkül) 1 szobás 28 25 7 2 2 szobás 49 46 17 8 3 szobás 18 16 2 1 4-7 szobás 26 24 14 11 Összesen 121 111 40 22 Források: Az 1941. évi népszámlálás lakásívei. 1954. évi törvényhatósági választói névjegyzékek. Lakónyilvántartások. Műemlék-felújítási terv-dokumentációk. Kapcsolatháló - lakóhely - mobilitás: a társadalom (át)szerveződése A Lipótváros hét bérházán elvégzett vizsgálat alapján a bemutatott források és módszerek alkalmazásával a kvantitatív elemzés térben kiterjeszthető. Arra a kérdésre, hogy mely időszakok politikai akaratának eredményeképpen, és hogyan változott meg az egyes foglalkozási-társadalmi csoportok helyzete a Lipótváros társadalmában, időbeli keresztmetszetek statisztikai elemzésével adhatunk választ. Kvantitatív módszerekkel a lakások közötti áramlás térbeli kiterjedtsége, társadalmi csoportok szerinti differenciáltsága, valamint a cserélődések átmeneti vagy tartós jellege tárható fel. Az egyedi, nominális adatokat statisztikai kategóriákba rendezve foglalkozásitársadalmi csoportok között végbement cserélődéseket, a csoportok egyes cserélődési hullámokban való érintettségének arányait sikerült fő vonalaiban kimutatni. A hét ház vizsgálatának eredménye az értelmiségiek és a kisiparosok kontinuitását rajzolta ki. A kereskedők eltűnésével és a tisztviselői csoportok cserélődésével egyidejűleg az értelmiségiek és a kisiparosok képviseletében két olyan foglalkozási-társadalmi csoport maradt stabilan jelen a városrészben, amely fokozottan volt kitéve a politikai hatalom általi egzisztenciális fenyegetettségnek. Az esetükben tapasztalt, minden más csoportot felülmúló családi kontinuitás további kérdéseket vet fel. Stabilitásuk akkor válik értelmezhetővé, ha a személyi-családi folytonosság mögött a szakmai és a státusbeli folytonosság kérdését vizsgáljuk. Vajon a főbérlő személyi kontinuitása mögött ott áll-e a törésektől mentes életpálya kontinuitása is? És vajon a lakások rokonok közötti átadása és a generációs váltás együtt járt-e szakmai és státusbeli folytonossággal, vagy a foglalkozási-társadalmi mobilitás megváltozott státushoz vezetett? A hosszú távú társadalmi átrétegződés statisztikailag kimutatható tendenciái mögött a lakóhelyi összefüggésekbe ágyazódó egyéni és családi életpályák, mobilitási utak vizsgálatával válhat megérthetővé egy városnegyed átalakuló társadalma. Az 209