Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS főbérlői családja közül negyvennyolc tűnik el a szemünk elől. A zsidóellenes rendeletek által - az 1941. évi lakásíveken olvasható, zsidónak minősítő bejegyzések alapján feltételezve - érintett negyvenkilenc főbérlői család közül tizennyolc, azaz több, mint egyharmaduk tűnik el korábbi otthonából véglegesen, további négy zsidónak minősített család pedig haza tudott ugyan térni 1945-ben, de rövid időn belül el is költözött addigi lakóhelyéről. A zsidóellenes intézkedések által feltételezetten érintett családok fele - huszonhét család - maradt kontinuus 1945 után. Az 1944-1945-ös cserélődési hullám a főbérlőket átlagosan egyharmados arányban érintette. Az 194l-es társadalmi összetétel négy domináns csoportja - a magántisztviselők, a kisiparosok, a szabadfoglalkozású értelmiségiek és a kereskedők - közül az 1944/1945-ös cserélődési hullám a magántisztviselőkét és az értelmiségieket érintette erősebben: mindkét csoport képviselőinek fele tűnt el a házakból ebben a periódusban. A kisiparosok körében a cserélődés egyharmados, a kereskedők körében pedig egynegyedes arányt ért el. Az átlaghoz képest két foglalkozási-társadalmi csoportot lehet kivételként kiemelni: a segédekét és az altisztekét. Egyedül e két csoportot nem tizedelték meg az 1944/1945-ös év eseményei. A fizikai munkások tágabb kategóriájába sorolva őket, a szakmunkások és egyéb munkások újonnan megjelenő csoportjaival együtt e kategória volt az, amely az 1944-1945-ös periódusban új lakáshoz jutva két és félszeresére duzzadt. Miközben ugyanis az újonnan beköltöző fő- és társbérlők legnépesebb csoportját huszonhét képviselővel a tisztviselők adták, addig mögöttük huszonegy képviselővel a munkások és altisztek következtek. Az ő kategóriájukkal szemben a többi foglalkozási-társadalmi csoport 1944-1945-ben legfeljebb utánpótlást kapott, anélkül, hogy ez aránynövekedéshez vezetett volna. Az 1944-1945-ben akár önkéntesen, akár hatósági lakáskiutalás útján beköltöző összesen kilencvenkilenc személy közül negyvennyolcról 1945-ből van utoljára adatunk, vagyis ebben a periódusban az új lakók mintegy fele nem gyökerezett meg lakóhelyén, tartózkodásuk átmenetinek bizonyult. Ehhez az arányhoz képest a munkások és a segédszemélyzet főbérlők körébe részben újonnan beáramló rétege nagyobb mértékben mutat lakóhelyi stabilitást, mint akár a tisztviselő vagy az értelmiségi rétegbe beáramló új bérlők. A munkások és a segédszemélyzet kategóriájába soroltak helyben maradási aránya - huszonegy új fő- és társbérlőből nyolc távozott rövid időn belül - még az iparosok helyben maradási arányát is felülmúlta, akiknél tíz új beköltöző bérlőből három költözött tovább közvetlenül az ostromot követő átmeneti időszakban. A házakban ebben a periódusban magas arányban ideiglenesnek bizonyuló ott tartózkodást az új lakók beköltözésének okaival, a lakáshoz jutás módjaival magyarázhatjuk. Különbséget kell tenni a háborús károk folytán átmenetileg otthontalanná vált és ideiglenesen befogadott rokonok-ismerősök között, és az ugyancsak bombakárosult, a zsidóság összeköltöztetése nyomán megüresedett bérleményekbe, majd 1945-ben a nagylakásokba hatóságilag behelyezett bérlők között. A munkások és a segédszemélyzet kategóriájának 1944-1945-ben megindult beáramlása és létszámnövekedése 1960-ig egyenletesen magas szinten maradt. Az első és a második időtartam alatt a tisztviselők után egyaránt a második helyet foglalta el a beköltöző fő- és társbérlőkön belüli arányt tekintve, az 1953-1958 közötti periódusban enyhe csökkenést mutatva. Ezzel szemben a kisiparosok az 1944-1945-ös egy év alatt tíz új, körükből származó bérlővel a fizikai munkás és a tisztviselő kategória 205