Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS háztartásszerkezetét az albérlőtartás és a lakásban lakók számának mutatóján vizsgálva eredményeink megerősítik a foglalkozási megoszlás alapján kirajzolódó képet. A ház húsz főbérlőjéből mindössze csak egy tartott albérlőt 1941-ben, miközben a hét házban átlagosan a lakások egyötödében találunk albérlőt. Az egy lakásra eső lakók száma, nyilvánvaló összefüggésben az albérlőtartás alacsony arányával, nem emelkedett négy fő fölé. A főbérlői családok létszámát tekintve a maximum három fős családok közül is az egyedülálló - legfeljebb háztartási alkalmazottal együtt élő - főbérlők domináltak. Az egyedülálló főbérlőkön kívül a kizárólag gyermektelen, vagy egy gyermekes házaspároknak otthont adó, 1940/1941-ben újonnan belakott ház főbérlői családjait a többi vizsgált háztól teljesen eltérő háztartás szerkezet jellemezte. (2. táblázat) Az első pillantásra az új lakástípus és a magasabb státusú bérlőkör együttjárását mutató egybeesés mögött a lakbérek szintjében kell keresni a magyarázatot. A vizsgált hét ház összehasonlítása alapján nem a kétszobás, hanem a négyszobásnál kezdődő lakáskategória potenciális bérlőkörének megfelelő társadalmi összetételű bérlőkör e sajátosságát a lakbérek szintje okozta. Bár egy lakbéremelési tilalmat bevezető új lakbérszabályozás, amely az új építésű lakásokat kivonta e tilalom hatálya alól, csak 1941. augusztus 1-én lépett életbe, az új építésű lakások lakbére e rendelkezéstől függetlenül is magasabb volt.

52 Az 1940 májusában beköltözhetövé vált bérháznak az egyszobás lakások esetében a többi házhoz képest mintegy háromszorosan, a kétszobás lakások esetében durván kétszeresen magasabb lakbérei mind az egyszobás, mind a kétszoba-hallos kategóriában magasabb társadalmi helyzetű bérlőket vonzottak. Ezzel együtt is azonban a háztartások többi háztól jól érzékelhetően elütő összetétele, amit a főbérlők életkori megoszlása sem magyaráz egy jellegzetes életciklusban lévők túlsúlyával, a lakbérszabályozástól független tényezők hatására utal az új, egy-, két-, vagy háromszoba-hallos lakástípus bérlőinek társadalmi helyzetére vonatkozóan.

53 A lipótvárosi születésű kortárs író, Hevesi András a két világháború közötti Lipótvárost hanyatló pályán látta: „És most szóljunk néhány szót az apákról, akik megszerezték és egyelőre még tartják a hat és nyolcszobás lakásokat, de fiaik állás nélkül lézengenek vagy nyomorult kis állásokban tengődnek. A horizont összeszűkül előttük, a nagy perspektíváknak látszólag vége. Úgy látszik, a polgári családok lassú, fokozatos emelkedése a polgári század babonája volt. (...) a példás háziasszonyok most kénytelenek leépíteni a háztartásukat, ami olyan kínszenvedés számukra, mint a becsületes iparosnak, ha silány anyagból kell dolgoznia. A lipótvárosi anyák Zirzenben, háztartási és varróiskolában szerzett műveltsége nem tud megbirkózni a mai zord időkkel; a világra vetett jóindulatú, bizakodó, verőfényes mosolyuk már jó ideje az ajkukra fagyott; a töménytelen fehérnemű, amit évtizedeken át gyűjtöttek, a szekrényben fakul és a lányuk nem kap hozzáillő partit, a fiuk nem váltja be a hozzá fűzött reményeket."

54 A középosztályi elszegényedést megélő nemzedék egy buda52 5.777/1941. M. E. sz. rendelet, amely az 1939. szeptember 1-én érvényes lakbér összegében maximálta a lakbéreket. 53 A főbérlők többsége, húszból tizenketten, a 35 és 55 éves korcsoportba tartozott, az ennél idősebb, 60-70 éves korosztályt négy fő képviselte, a fiatalabb, 25-30 éves korosztályt pedig két fő. 54 HEVESI 1936. 11-12. 197