Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178

A FŐVÁROSI TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG ÚJRASZERVEZÉSE 1920-BAN mán került módosításra.

35 Végezetül - s ez tűnt a legszigorúbb kiegészítésnek - legalább 10 év magyar állampolgársághoz kötötték a passzív választójog gyakorlását, mert - megítélésük szerint - legalább ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az „idegenből jöttek" a magyar államhoz és nemzethez hű s megbízható polgárokká váljanak.

36 Néhány adat életszerűvé teheti, milyen nagyságrendet jelentett a jogalkotó által csak „különböző elemeknek" nevezettek fővárosba áramlása. A főváros lakosságának tényleges növekedése az 1910 és 1920 közötti évtizedben valamivel több, mint 48 000 fő volt. A tényleges szaporulat ennek közel harmadát, közel 18 000 főt tett ki, miáltal a különbözetként tekinthető 30 000 fő - felnőttek és fiatalkorúak egyaránt -jelenti az ugyanerre az időszakra vonatkozó nettó bevándorlási, illetve betelepülő többletet.

37 Valószínűsíthető, hogy a bevándorlók nagyobbik része a világháború éveiben, a cári csapatok elől menekülőként került a fővárosba. Felmerül ugyanakkor a kérdés, vajon hány magyar állampolgársággal bizonyosan nem rendelkező került ugyanebben az időszakban Budapestre. Az 1910-es adatok szerint a főváros 860 000 fős népességéből 44 000 fő körül alakult a külföldi honosok száma.

38 Az 1910 és 1920 közötti évtizedben viszont mindösszesen 16 000 külhoni telepedett le a fővárosban, akiknek túlnyomó része, valamivel több, mint 70%-uk Ausztriából, illetve Németországból érkezett.

39 Egy 1915-ös adat szerint a fővárosba 812 bevándorló érkezett, akik közül 610-en az osztrák területekről érkeztek.

40 Arra vonatkozólag, hogy a Magyarországon letelepedő külföldi honosok közül hányan szerezték meg a magyar állampolgárságot, jelzés értékűként szolgálhat, hogy míg 1913-ban 1895 fő, illetve 1914-ben 1422 fő, addig 1915-ben mindösszesen 812 fő szerzett magyar honosságot.

41 Mindezen illusztratív adatok alapján valószínűsíthető, hogy néhány tízezerre tehető azok száma, akik e rendelkezések folytán - honosság illetve 6 év helyben lakás hiányában - nem rendelkeztek a fővárosban passzív választójoggal. A javaslat: választási eljárás, választási földrajz A javaslat azt az - utóbb a közigazgatási bizottság által is osztott - álláspontot képviselte, miszerint a szavazást kötelező jelleggel, személyesen kell gyakorolni, s minden választó egyetlen szavazattal rendelkezzék. A választókerületi beosztást illetően a javaslat azt a módszert preferálta, hogy a fővárost - a közigazgatási beosztást alapul véve - 60 választókerületre kell osztani, 5 Megváltoztatják a budapesti községi választásokról szóló törvényjavaslatot. Fővárosi Hírlap 1920. április 28. 6 52. szám. A nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának jelentése a "székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról" szóló 32. számú törvényjavaslat tárgyában, in: Nemzetgyűlés irományai (1920). 352. 7 FARAGÓ 1995. 378. Az 1880 és 1910 közötti időszakban a nettó bevándorlási többlet a fővárosban meghaladta a 300 000 főt. 8 BUZIÁSSY é.n. 27. 9 BUZIÁSSY é.n. 31 (8. tábla), 34 (10. tábla). 0 Statisztikai Évkönyv 1915. 60. 1 Statisztikai Évkönyv 1915. 61. A közölt, adatok egész Magyarországra értendők. 169