Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126

A BUDAVÁRI SZENT GYÖRGY TÉR ÉS KÖRNYÉKÉNEK KIÉPÜLÉSE Kissé délebbre, az egykori Szent János utcán volt a város akkori egyetlen csorgókútja, amely minden valószínűség szerint késő középkori eredetre megy vissza. Cselebi erről így ír: „... a pasa dzsámijának háremkapujánál, Ahmed bég mauzóleuma mellett levő egy csövű, jó vizű csorgó. Vizét alulról a Dunából egy ügyes frenk [francia] mesterember úgy vezette fel, hogy mesterségén az ész elámul."

63 A Dunáról feljövő vízvezeték alagútja a Vár falán belül a Szent János-templom, azaz a mai Várszínház északi oldalán haladt el, egyes szakaszai ma is járhatók.

64 Az 1687-es Hauy - Rabatta féle helyszínrajz körülbelül itt, az utca közepe táján lévő kerekded objektumnál jelöli azt a helyet (Q), „ahol a török gyerekeket körülmetélték".

65 A középső tömbhöz visszatérve, az egykori Szent Zsigmond-templomról tudjuk, hogy a törökök imahelyként használták, s az un. Kücsük (Kis) dzsámival azonosíthatjuk.

66 A tőle délre eső házak - az egykori préposti ház környékén - a régészeti adatok alapján is lakottak voltak a török időkben.

67 Még délebbre, a mai átkötő úttól a kaputorony maradványáig nyúló terület régészeti szempontból még jórészt kutatatlan, de egy középtájon részlegesen feltárt, középkori eredetű, toronyszerű építmény esetében ki lehetett mutatni a török kori használatot, sőt javítást.

68 Áttérve a helyszín nyugati oldalára sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az egykori Szent Zsigmond utca nyugati házsorára nincs külön írásos forrásunk, csak az erődítésekre. Itt is Cselebire tudunk alapvetően hagyatkozni. Az egykori Zsidóvagy Fehérvári-kaput a törökök Ova kapunak, azaz Síkság- vagy Mező-kapunak nevezték, „... mely hármas vaskapu, meredek, girbe-görbe úttal."

69 Valóban, a késői helyszínrajzok alapján ezt a kaput a keleti oldalon nyíló párjával, a Vízi-kapuval ellentétben többszörösen összetett, „mélységében tagolt" - nyilván több lépcsőben kiépült - védműrendszer óvta, s legbelül helyezkedett el a XIII. századi kaputorony. A védműrendszert délről, vele szorosan összeépülve kerek bástya fedezte. A bástyát a törökök az eddigi - sajnos csak részleges - régészeti kutatások adatai alapján legalább két fázisban építették fel: előbb egy kisebb átmérőjűt, majd utóbb eköré egy jóval nagyobbat. Lehet azonban, hogy mindennek középkori előzménye volt.

70 Cselebi mindenesetre az alábbiakat írja le róla: „E kapun kívül egy kőszikla formájú Uo. 279.p. A nála szereplő „frenk (frank, azaz nyugati, keresztény) mester" kifejezés alapján feltétlenül még a hódoltság előtti alkotásra kell gondolnunk. A vízvezeték nyomvonala jól látható pl. a Langer-féle térképen (1749), s használatban volt még a XIX. században is. A Várszínház melletti alagútját Zolnay László azonosította, miután 1950-ben véletlenszerűen bukkantak rá.. ZOLNAY 1961. 37-39.p. „Ou L'on faisoit Circonsive Les Enfans turqs" . A térkép jobb alsó sarkán lévő francia szöveg magyar fordítással közölve: HORLER - WEIDINGER 1956. l.sz. melléklet. GERŐ 1959.215-219.p. FELD 1999.47-48.p. ZOLNAY 1984. 205-206.p. 11.sz. Ettől északra, az átkötő út alatti felület 1997-1998-as leletmentésekor a nyugati oldalon pinceszerű objektumra bukkantunk. Betöltése török kori és korai barokk leletanyagot egyaránt tartalmazott, tehát az épület a törökök idejében végig használatban volt. Erről 3. jegyzet 5. sz.. CSELEBI (1985.) 270.p. GERŐ 1956. 261-270.p. 55