Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395
ÍRÁS KATALIN válság provokálta a bevétel minden lehetséges módon történő növelését. A délutáni előadások külön is reklámozott vonzerejét az alacsonyabb jegyárak jelentették, noha ez valójában nem eredményezett érezhetően olcsóbb jegyárakat: 1931-ben az esti előadásokra a legdrágább jegyért 5 pengőt 54 , míg a vasárnap délutánra szóló legdrágább belépőért 4,50 pengőt 55 kellett fizetni. Végül egy évvel később a kényszerítő pénzügyi helyzet következtében bevezették a szombat délutáni előadásokat is. A kabaré lehetőségei maximumán működött, a hét minden napján (ünnepnapra való tekintet nélkül) este, hétvégenként délután is. Időről időre a Terézkörúti Színpad vezetősége tudatosan elővett a régebbi sikerdarabokból jó néhányat. Ilyen alkalom volt az úgynevezett „repríz" műsor, amelyet teljes egészében a már egyszer sikert aratott jelenetekből állítottak össze. Reprízre jó időpont volt az őszi évadkezdés, így nem jelentett gondot az új műsor összeállítása, nem kellett a rendezéssel sem különösen bajlódni, s végül a kabarélátogató közönséget mintegy ráhangolta az elkövetkező szezonra. Ilyen reprízzel kezdődtek az 1927., 1936. és 1937. évi őszi színháznyitások. 56 E mellett, főként az 1930-as évek tendenciájaként figyelhető meg (amikor már a Terézkörúti Színpadnak is több éves múltja volt már) egy-egy korábbi, akár több évvel azelőtti műsorszám modernizált, újbóli bemutatása. Ennek hátterében is eléggé prózai okot találhatunk, mint ahogy azt Kellér Dezső visszaemlékezése is tükrözi: „Roboz Aladár igazán kitűnő színházi szakember volt, de ebben a helyzetben a szakértelem már nem sokat segített. Új műsort már csak a legnagyobb kínnal hozott össze, mert a szerzők szívesebben írtak a jobb társulattal és konferansziéval is rendelkező Andrássy-úti Színháznak." 57 Kellér itt némiképp túloz, és talán sötétebbnek festi le a válsággal birkózó színházi helyzetet, hiszen Roboz még éveken keresztül „össze tudta hozni" a kabaré havonta új műsorát, és Salamon Béla távozása sem végleges, illetve 1934-től Békeffi László hozott új színt a Terézkörúti Színpadra. Mindazonáltal figyelemre méltó adatsort eredményez, ha a Terézkörúti Színpad műsortárát az ismétlések, egyes jelenetek újbóli bemutatása szempontjából böngésszük végig. (6. táblázat) A Terézkörúti Színpad vezetősége a nézőszám emelkedését, és egyúttal a kabaré bevételét kívánta növelni azzal, hogy régebbi sikerdarabokat vett fel újból repertoárjába. Közülük volt néhány, amelyet több alkalommal is műsorra lehetett tűzni, olyan biztos sikert hozott. Ilyen volt Liptai Imre Lakodalom című jelenete, melyet 1924 márciusában mutattak be először, majd 1924 augusztusában, 1925 novemberében és 1929 májusában is műsorra tűztek. Lőrincz Miklós Ciprián mester-ét 1924-ben, majd 1930-ban és 1931-ben is bemutatták, Nóti Károly Hej színművész, színmüvész-Q 1929-ben kétszer, majd 1935-ben is látható volt. Szintén három alkalommal volt a műsor része Szenes Béla, A hittantanár című darabja (1925. Pesti Hírlap, 1931. március 31. Pesti Hírlap, 1931. szeptember 8. ALPÁR 1978. alapján KELLÉR 1971. 119. p. 386
