Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Végh András: Középkori városnegyed a királyi palota előterében : a budavári Szent György tér és környezetének története a középkorban 7-42
KÖZÉPKORI VÁROSNEGYED A KIRÁLYI PALOTA ELŐTERÉBEN bizonyítani, hiszen láthattuk, hogy a szomszéd telek is Pálóczi László tulajdona volt, amelyet végakarata ellenére Mátyás király elidegenített és másnak adományozott. A ház helyszínének legrészletesebb leírását Buda város oklevelében találhatjuk, amely Bánfl János újbóli birtokba iktatásakor, 1514-ben készült. Eszerint az épület a Szent Zsigmond utcában állt a királyi palota előtt, a Szent Zsigmond-káptalan prépostjának házával, illetve a Friss-palota nevű másik királyi házzal szemben, felülről a Szent Zsigmond-egyház kanonokjai házának, valamint alulról a királyi vár előtti régi fal szomszédságában. A történeti adatok ismertetésének végére érve összefoglalásképpen egyértelműen megállapítható, hogy az újkor hajnalán a Friss-palota és a város fő tere közötti, sűrűn beépített városrész tulajdonviszonyait már alapvetően a közeli királyi udvar befolyásolta. A XV. század végétől ismert adataink szinte kizárólag az udvarhoz kötődő személyek birtoklását tárják elénk. Kivételeket persze találtunk, a polgári elem nem szorult ki teljesen még ekkor sem, hiszen ismerjük Zabos János posztómetsző és Fülöp nyerges házát, Orbán könyvárus, Gáspár nyerges, valamint Zalai Pál és Olasz Márton szabók pedig osztott háztulajdonokban éltek ugyanitt, megemlíthetjük még a bérlőket is, akik a szentmártoni apát házában laktak. Mégis a megismert előkelő nemesek száma és társadalmi rangja figyelemreméltó. Ezek egy része magas állami hivatalokat betöltő bárói család tagja (Szapolyai, Perényi, Pálóczi, Bánfi, Somi, Csupor), másik részük királyi alkalmazásban álló különleges szaktudással bíró személy volt (Kubinyi László udvarbíró, Henczelffy István jogügyigazgató, Désházi István, Mekcsei György királyi titkárok, Márton és Jakab királyi ágyús mesterek, Raguzai István királyi borbély, óbudai várnagy), és az itt házakat bíró káptalan is sokszoros szálakkal kötődött a királyi udvarhoz. Okleveleink több esetben is elénk tártak olyan helyzeteket, amelyekben a polgári tulajdon a nemesek kezébe került, gondoljunk például Henczelffy István, Kubinyi László, vagy Raguzai István házszerzésére. Az a folyamat tehát egyre inkább kiteljesedett, amelynek során a királyi palota előterében egy főúri palotákkal benépesített városnegyed fejlődött ki. Ez a változás, a nemesi ingatlanok szaporodása a polgári elem rovására egyébként nem kizárólag a déli városnegyedre voltjellemző, hanem az egész mai Várnegyed területére, mégis itt koncentráltan jelentkezett és a XVI. század első két évtizedére már az előkelők házai kerültek túlsúlyba. Érdekes eljátszani a gondolattal, hová vezetett volna ez a fejlődés, ha Buda meg tud maradni a Magyar Királyság fővárosának és a kívülről rátörő, háborús korszak helyett töretlenül fejlődhetett volna a későbbi évszázadok során. Ez esetben a XVIXVII. század megnövekedő reprezentációs igényei miatt feltétlenül számolnunk kellene a királyi palota bővítésével, amely első lépésként a palota előtti előudvar beépítésével valósulhatott volna meg. Meglehet, hogy ezen az úton is a mai Szent György tér alakult volna ki, hiszen a város és a palota között továbbra is szükség lett volna az elválasztást biztosító térségre. Viszont bizonyosan gazdagabbak lehettünk volna néhány, a teret övező főúri palotával, a ferences kolostorral és a tér közepén álló Szent Zsigmond-templommal. De nem így történt, 1526 szeptemberében két héttel a mohácsi csatamezőn elszenvedett sorsfordító katonai vereség után a város lángokban állt és háborúkkal, ostromokkal terhes évtizedek vették kezdetüket. 35
