Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

GYÁNI GÁBOR miután a köz semleges terévé változott, legföljebb funkcionálisan vehető majd birtokba. A nagyvárosi nyilvánosság - különösen az utcai szociabilitás - ettől fogva szinte kötelező erővel ölti magára a, fegyelmezett és személytelen viselkedés imperatívuszát, melynek érvényesítéséért olykor városi szabályrendeletek is, többnyire viszont íratlan szabályok kezeskednek. „A művelt embert a műveletlentől - szól a XX. század eleji viselkedési útmutató - utcán, villamoson, autóbuszban, cukrászdában, vendéglőben, színházban, hangversenyen elsősorban az különbözteti meg, hogy a művelt ember viselkedése tartózkodó, másodsorban pedig az, hogy feltűnést sosem kelt." Ez az ethosz hatja át a polgárt, aki immár csak közlekedési célból, testi és lelki mozgásra és levegőszívásra használja az utcát, mivel: „Az ucca minden egyéb célra való felhasználása a jónevelés törvényeibe ütközik". Apolgár így ahhoz tartja magát, hogy: „Mivel az ucca... nem a mi kizárólagos tulajdonunk, beszélgessünk halkan és mellőzzük a széles gesztusokat".

32 A visszafogott, helyesebben a megregulázott nyilvánosság nagyvárosi terében nyer nagy jelentőséget az intelligens tekintet, ami ahhoz segít hozzá, hogy megfelelően eligazodhassunk az idegenek kaotikus világában. Az viszont, aki legalább egy időre ki szeretné magát vonni az utcai nyilvánosságból, alkalomadtán visszahúzódhat a félnyilvánosság egyik-másik terébe (így beül például egy kávéházba). Ám a nyilvános és a félnyilvános közti határvonal meghúzása felettébb kényes és egyúttal roppant nehéz feladat. Ezen okból ragaszkodott az 1880-as évek elején a budapesti kávésok ipartestülete ahhoz, hogy a kávéház (étterem, cukrászda) kapjon már végre felhatalmazást az üzleti célból lefoglalt járdarész bekerítésére; hiszen - érveltek - így védheti csak meg azt „a helyet a kíváncsiak szemei elől". Ez egyszersmind „kényelmessé teszi az utczán való üldögélést, melyet sokan kerülnek, ha mindenki által láttatnak". A rendőrség ellenben, bár végül arra kényszerült, hogy visszakozzon, ellenezte ezt a megoldást, mert „az utcza áttekintése, ezen bekerítés által igen megnehezíttetik, sőt lehetetlenné tétetik".

33 A magán- és a közszféra szétválása megadja a lehetőséget arra, hogy az idegenek idegenekkel elvegyülve nap mint nap létrehozhassák a nagyváros köztéri nyilvánosságát. Ebből azonban közvetlenül még nem következik, hogy az informális szociabilitás nyomban és maradéktalanul kiszorulna az utcáról. Podmaniczky például épp egy utcai találkozásnak tulajdonítja, hogy az 1870-es évek elején vezető állami tisztségbe nevezték ki. „Reggelenként, mikor esetesén más végzendőm nem volt, a Steingassner-kávéházban elköltendő reggelimet megelőzőleg, a Duna-parti corsón szerettem fel s alá járni. E sétáim közben gyakran találkozám Szlávy József akkori miniszterelnökkel, aki hasonlag nagy kedvelője a reggeli üdítő mozgásnak. Szlávy József mindenért, ami Budapest szépítését érintette, rendkívül érdeklődött s e nyomon haladó eszmecseréink közben pendíté meg a Királyi Várkert bővítését, az annak alját elfoglaló házsor eltávolítása képében. Nagy hévvel felkarolt eszméjét egészen a magamévá tevém, mely közelebbi ismerkedésnek köszönhetem talán részben azt, hogy utóbb... Szlávy József miniszterelnök által 1873. március 8-án a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnöki állásra neveztettem ki."

34 Idézi GYÁNI 1998. 53-54. p. Idézi GYÁNI 1998. 54. p. PODMANICZKY 1984. 433-434. p. 350