Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

BUDAPEST „TAPASZTALAT TÖRTÉNETE' (estélyek, bálok) céljából vették őket igénybe. Az építészeti szempontból is kifejezetten választékos negyed

22 szembetűnő zártsága és elkülönülése ugyanakkor mély nyomokat hagyott a budapestiek „mentális térképén". Köd az Andrássy úton című írásában Kóbor Tamás, a naturalista író, aki a századforduló Budapestjét plebejus és egyúttal zsidó szemmel figyelte és ábrázolta tárcák, novellák és regények hosszú sorában,

23 némi megdöbbenéssel konstatálta: az Andrássy úti paloták felett is úrrá lesz időnként a prózai, az alantas köd. „Csak olyan a köd itten, mint másutt. De előttem különös, hogy az Andrássy úton egyáltalán van köd. Úgy érzem, hogy az a külvárosokba, a szűk és piszkos utcákba való, ahol az emberek nem törődnek az időj árassal, j ó és rossz időben azt a ruhát viselik, amelyik éppen van - ahol a szegénység szemérmesen megvonul, és ha ráborul az a nedves, sűrű fátyol, elrejtőzhetik mögötte a világ szeme elől." Ám nem teljesen rendjén való ez ott, ahol a gazdagság fitogtatása a legfontosabb. „Aztán elgondolom, hogy mióta olyan szépre épült az Andrássy út, nagyon sűrű lett nálunk a köd... Pedig ez a mi Andrássy utunk mutogatásra készült. Sugáriránya egyenesen a világvárosok sorába vezetett bennünket. Ezek a büszke, magas paloták hirdetik a mi kultúránkat, a mi művészetünket és - gazdagságunkat. Mi látszik ebből most? - Hat lépésnyire a sima aszfalt, hat lépésen túl szürke pára, mely eltakar mindent. Két sor vörösen lobogó gázláng jelöli az utat, de alig egy kőhajításnyira. Ha elfelejtem, hogy két végtelen palotasor közt járok, mi sem emlékeztet rá. Sőt, úgy érzem, nincsenek is itt paloták."

24 Nemcsak a társadalmi osztályok, de az egyes felekezetek és etnikumok is gyakran hajlanak a térbeli elkülönülésre. Nyilvánvaló ez a törekvés a Budapesten különösen nagyszámú, a XX. század elején a népesség közel egynegyedét alkotó zsidóság esetében. Igaz, a pesti zsidóság - belső társadalmi rétegződésének megfelelően - idővel lakóhelyi szempontból is széttagolódott, hogy ezáltal is mérsékelje korábbi gettószerű elkülönülését.

25 Nem sokkal az emancipáció törvénybe iktatása (1868) után azonban ez a belső differenciálódás még nem volt, nem lehetett széles körben érzékelhető tapasztalati tény. így könnyen előfordulhatott, hogy a zsidónegyed éppúgy az idegenség benyomását keltette a kívülállóban, mint a proletár nyomorával olyannyira mellbevágó Tabán. Az Oktogonról - tudósít a Csorba házaspár naplója az 1870-es évek derekáról - „kimentünk a Hermina térre [a mai Opera helyén volt - Gy. G.], a zsidófészekbe. Jaj! mennyi zsidó volt ott. Átmenvén a téren, egy utcában a Duna fürdőt láttuk. Csinos helyiség, de kár, hogy ott van, ahol van..., mendegéltünk a 3 dob [a mai Dob - Gy.G. ] utcában, hol egy igen szép hotel épült; nem tudom ugyan ki fog oda szállani, hacsak a zsidók nem. E hotel mellett mindjárt egy más 3 emeletes gyönyörű épület van. Kár ebbe a ronda kis utcába."

26 Szociálisan és etnikailag egyaránt idegenül hat tehát a város egy-egy pontja az oda alkalomadtán betévedő „idegen" szemében. Ez a sajátosan nagyvárosi tapasztalat szüli a korabeli város-imázs megannyi belső feszültségét. A már idézett napló írója Az egyes villákat egyenként tárgyalja és elemzi GÁBOR 2002. 44—63. p. Kóbor Budapest ábrázolását behatóan elemzi SÁNTA 2001. 99-167. p. KÓBOR 1894. 3. p. Vö. ZEKE 1990. 162-183. p. TÁNCSICS - CSORBA 1994. 172-173. p. 347