Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

GYÁNI GÁBOR A Duna Gőzhajózási Társaság rakhelye a Lánchíddal, 1878 körül Fénykép, Klösz György felvétele. BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár fejlődés (már 1873 előtt is) többnyire csak Pestnek kedvezett és ez a helyzet 1873 után sem módosult érdemben. Valójában nem történt meg az igazi elegyedés a főváros két része között, noha 1849 óta állandó híd is összekötötte már őket egymással. Jól tudták ezt a várostervezés korabeli szakemberei is. A főváros szabályozási tervét 1871-ben elkészítő Országh Sándor meg is jegyzi: „Különös gondot kellene továbbá fordítani arra is, hogy Buda és Pest utcái, melyeket a közöttük keresztülfolyó Dunafolyam bizonyos mértékben elválaszt egymástól, de amelyeket e folyó tulajdonképpen csak annál szorosabban egyesít, a jövőben egy városnak lesznek tekintendők." A két város közti közvetlen fizikai kapcsolatot negyedszázadon át kizárólag a Lánchíd biztosította. Ezzel magyarázható, hogy éppen a Lánchíd volt az, ami az egységes város szimbólumává lett, s az is, hogy a Lánchidat tették meg a szabályozási munkák térbeli középpontjának. „Az egységes egészbe egyesített városok tulajdonképpeni középpontjának a Lánchidat kell venni, ezért a pályázóknak különösen ajánljuk, hogy a két Duna-partot fel- és lefelé egyaránt ettől a középponttól kiindulva osszák be" - szögezte le Országh.

8 A tervezői akarat azonban egyáltalán nem mondható mindenhatónak, hiszen több minden is gátolta, hogy a Lánchíd maradéktalanul meg tudjon felelni ennek a rá osztott szerepnek. 1874. januárjában például több száz budapesti polgár memorandumot KoHUTl971.99.p. 340