Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

NÉZETEK ÉS TÖREKVÉSEK A BUDAI VÁROSPOLITIKÁBAN 1867 És 1873 KÖZÖTT központ kialakításának követelményeit, nemkülönben a városi tömegtársadalom perspektívájából adódó feladatokat is egyre inkább felvállalni kényszerülő városvezetés megnyilvánulásaiban. Számos, ugyanakkor igen jellemző, morális természetű attitűd nehezen értelmezhető a rendies-modern ellentétpár merev alkalmazásával. Néhány fontos korabeli mozzanat, illetve megnyilvánulás azonban kétségkívül elhelyezhető ebben az ellentétpárban. A rendi korszak várospolitikai szemléletét idézi például a jószerivel még az elemi szintű kommunális igények teljesítését is akadályozó „takarékos" városgazdálkodásra való törekvés; avagy említhetnénk a szűkös városi kollektívum eszméjének érvényesítésére utaló különféle megnyilvánulásokat. A korlátozott társadalmi bázison megvalósuló várospolitikai tevékenység ekkor ugyan már a képviseleti szerv tagjainak intenzív bevonásával, viszont a régi időkre emlékeztető módon, a testületi jelleg egyfajta túlburjánzása révén megy végbe. További rendies vonás, hogy a budai városatyák ekkoriban is a személyes ismeretségen alapuló, zárt jellegű, autochton városi közösség érzelmi és szemléleti keretéből indulnak ki - főként a rendészeti és az igazgatási funkciók teljesítése alkalmával (pl. helybeliek, idegenek erőteljes megkülönböztetése). Másrészről viszont, ezen szűkös városszemléleti korlátok ellenére is, a budai városatyák zöme erőteljesen szabadelvű irányultságú, s pártolván a szekularizációt, kiélezett helyzetekben - egyfajta liberális katolicizmus világnézeti keretei között - még antiklerikális velleitású is akár. Találkozhatunk továbbá - a modernitás jeleként - a teljesítményelv érvényesülésével is az alkalmazottak tevékenységének értékelése során. A népnevelés és a városi kultúra-mecenatúra nyomán bukkan fel az itt még csak embrionális formában jelentkező „társadalomreformer" modern jellegű várospolitikusi szerep-igénye is. Nehezen kategorizálhatók a rendies-modern ellentétpár alapján viszont a későbbi városigazgatás személyi politikájában is érvényesíteni kívánt olyan értékelvek és attitűdök, mint: lojalitás, szolgálatéthosz, megbízhatóság, szorgalom. 329