Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332
NÉZETEK ÉS TÖREKVÉSEK A BUDAI VÁROSPOLITIKÁBAN 1867 És 1873 KÖZÖTT - igyekezett nem rontani a helyzetet „előleges" intézkedésekkel, egyértelművé téve ugyanakkor, hogy a fennálló jogszabályok „netáni megsértői ellen a törvény szigorát alkalmaztatni fogja". 136 Házmán Ferenc csillapító szavai azonban süket fülekre találtak, s egy hónappal később a budai közgyűlés a szabadelvű többség és a sarokba szorított klerikális minoritás szenvedélyes vitájának színterévé vált. Az izgatott Ribáry tanár által megfogalmazott többségi álláspont szerint „az infallibilitás dogmája nem is annyira egyházi, mint inkább politikai dogma", melynek fő veszélye, hogy a tévedhetetlen pápa „feloldhatja a polgárokat kötelességeik alól és megakadályozhatja a kormányt szabadelvű törvények keresztül vitelében". S közvetlen veszedelmet jelenthet a város számára, hogy bizony az könnyűszerrel elveszítheti befolyását az általa fenntartott oktatási és egyházi intézmények felett, ha neki, mint patrónusnak nem lesz joga „hozzászólni" ahhoz, hogy „mit tanít valamely lelkész vagy tanító az ő patronatusa alatt álló egyházban vagy iskolában. ...E könnyen bekövetkezhető bajt meg kell előznünk", s „...miután pedig a kormány tétlen, tehát a híveknek kell kezökbe venni a dolgot", hangoztatta - a közgyűlési többség által „harsogó éljenekkel fogadtatván" - a liberális katolicizmus álláspontját megfogalmazó gimnáziumi tanár. Peregriny Elek tanácsnok, akadémikus, bölcsésztanár pedig biztosítván a közönséget, miszerint ő ugyan jó katolikus, de - mint feljebb utaltunk rá - egyenesen a kolera veszedelméhez hasonlította a pápai tantétel kártékony voltát, s „furfangosak a papok" felkiáltással, annak szerzetesek általi kihirdetése ellen is biztosítékokat követelt. Alkalmazkodva a korszellemhez, a dogma hívei sem voltak restek élni a szabadelvű fegyverzettel, így Ország Sándor, a Közmunkatanács tagja éppen hogy a lelkiismereti szabadság védelmében emelte fel szavát az ellen, „hogy a törvényhatóság pressiot gyakoroljon a hívőkre", illetéktelennek ítélve a közgyűlést a kérdés tárgyalására. S miközben azon nem lepődött meg senki, hogy Ráth József esperesplébánosnak is ez volt a véleménye, az ehhez az állásponthoz csatlakozó Pleskott Henrik városi ügyésztől viszont ezt már rossz néven vették. Andorffy Károly - egyébiránt a függetlenségi ellenzék vezére - Pleskottot ezért „középkori nézeteket" ápolónak is titulálta. Mindezek nyomán a nagy szótöbbséggel meghozott városi határozat leszögezte: „Buda sz. kir. főváros közönsége, mint patrónus a csalhatatlansági dogmát, mely a placetum regiumot meg nem nyerte, jogilag létezőnek el nem ismeri és ez okból annak kihirdetését vagy kihirdettetését a kegyurasága alatt álló egyházakban és iskolákban jogsértésnek tartja és azon lelkésznek és tanítónak járandóságai, ki a kérdéses dogmát kihirdetné vagy kihirdettetné megszüntetendők". 137 BFL IV. 1105. 1871. augusztus 7-ei bejegyzés. Jellemző a városi közvélemény tájékoztatását érintő bizonytalankodásra, hogy a sajtótudósításban a határozat szövege a hitelesített jegyzőkönyvben törölt szövegrésszel jelent meg: „Buda főváros közönsége kinyilatkoztatja, hogy a régi kath. hitelvekhez ragaszkodván, a csalhatatlansági dogmát, mint olyat, mely a placetum regiumot... stb. Pesti Napló, 1871. szeptember 5. Reggeli kiadás.; BFL IV. 1105. 180/1871. (szeptember 4.) kgy. sz. 317
