Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

NÉZETEK ÉS TÖREKVÉSEK A BUDAI VÁROSPOLITIKÁBAN 1867 És 1873 KÖZÖTT lépést a budaiak a kormány részére tett különféle telekajánlatokkal igyekeztek elhárítani - ám sikertelenül.

75 Adódtak ellentétek a népoktatási törvény nyomán felállított közös tankerületi iskolatanács körül is. Noha a törvény célja éppen az volt, hogy közös testületbe fogja össze a két város oktatáspolitikájával kapcsolatos kezdeményezéseket, pontosan ezt hiúsította meg a budaiaknak a tanerők választására és az oktatás finanszírozására vonatkozó ügyek külön osztályokban történő intézését célzó követelése.

76 Amúgy az iskolatanács tevékenysége során szintén fedeztek fel sérelmes mozzanatokat az érzékeny lelkületű budaiak, hiszen, amint Ribáry Ferenc az egyesítés előestéjén egy interpellációjában rámutatott: a budai iskolaügy a fővárosi iskolatanács előtt „oly formában tárgyaltatott, hogy ezt Buda fővárosa, mely e tekintetben minden kitelhetöt megtett, csak megalázásnak" tekintheti. A pesti tanügyi fejlesztésekhez képest szerény budai lehetőségekkel kapcsolatban Peregriny Elek pedig úgy vélte, a leghelyesebb az öntudatos szegény ember szerepéhez folyamodni: „...a szegénység szomorú ugyan, de nem szégyen, ez áll pedig Buda városánál; ez szegény és mivel szegény nem tehet annyit, mint óhajtása vagy tehet más gazdag város." S bár elismerték, hogy több iskolaépület „rozzant állapotban létezik, más pedig célszerűtlen helyen van", a város önérzetén esett súlyos csorbaként értékelték, s a leghevesebben tiltakoztak az ellen az ötlet ellen „hogy az iskolatanács iskoláinkat egy orvos és építész által megvizsgáltathassa."

77 Az új, egyesített város közös pénzügyi kereteinek egyoldalú szűkítésétől való félelmek sem voltak ismeretlenek a jobb parti város képviselőtestületében. Riadalmat keltettek például a pesti vízmű bővítése, továbbfejlesztése körüli bonyodalmak: esetleges nagyobb városi hitel felvétele nyomán ennek csupán az egyik városrészt előnyösebb helyzetbe hozó volta. Az őszintén egyesítéspárti Házmán polgármester azonban igyekezett csillapítani a kedélyeket, oszlatni a kételyeket, és reményét fejezte ki „tekintve a három város solidaritását és a fontos ügy közösségét" - mely remény bizonyossá is vált-, hogy ilyenféle előterjesztéseket a testvérváros képviselőtestülete a budaiak meghallgatása nélkül nem fog eszközölni.

78 A Közmunkatanácsnak a rivális testvérváros fejlesztése irányában tanúsított kezdeti nagyobb aktivitása szintén nem túlságosan kedvezett a rokonérzelmek erősödésének. A budai tanács így, tekintet nélkül az Óbudától a promontori vámvonalig húzódó út tényleges jelentőségére, csupán a „paritás" elve alapján vetette fel annak „országos úttá" nyilvánítását is, jóllehet ennek tényleges forgalma ezt ekkoriban persze még nem indokolta. Ám a közgyűlés nem tartotta abszurdnak BFL

IV. 1105. 42/1869. (március 1.) kgy. sz. „...a budaiak a budai, a pesti tagok pedig a pestiben; mi által a fenemlített kérdésekben sem a budaiak a pesti, sem a pestiek a budai kérdésekhez hozzászólani avagy ezekben, habár csak véleményezőleg is, határozni nem foghatnak; a bpi közös iskolai tanács öszves üléseinek tartatván fel minden egyéb, a törvényben körülírt, de a felsorolt két kérdést nem érintő ügyekben való közös tanácskozás és közös határozat..." - áll a tanácsi előterjesztésben. BFL IV. 1105. 126/1869. (május 22.). kgy. sz

;

; 1868:XXXVIII. te. 123. §. BFL IV. 1105. 22/1873. (február 3.) kgy. sz. BFL IV 1105. 268/1872. (december 28.) kgy. sz. 307