Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

HORVÁTH J. ANDRÁS A város és intézményrendszere A képviselőtestület társadalmi jellemzői A budai képviselőtestület összetétele a korábbi - 186l-es helyzethez - képest gyökeresen ugyan nem változott meg, az aránymódosulások tendenciája - főként az egyes városrészek vonatkozásában - azonban félreismerhetetlen. Az 1867ben megválasztott 201 városi képviselő közül 103 az 186l-es közgyűlésnek is tagja volt, s csupán 36 városatya vett részt már az 1848-as első népképviseleti testület munkájában is. A régi és új képviselők ezen arányai a pesti helyzethez hasonlóak.

27 Noha a közgyűlés csaknem háromnegyedét 1867-ben is még a „reál" - területek reprezentánsai alkották, 1848-hoz képest azonban az értelmiségi és hivatalnoki rétegekhez tartozók együttes arányának a megkétszereződésével találkozunk. Még jelentősebb eltéréseket fedezhetünk fel az 1867-ben megválasztott 82 új és a közgyűlésből kikerült 32 régi városatya összehasonlítása során. Ugyan mindkét esetben természetesen domináltak a kézműves jellegű ipar képviselői, ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy míg az új városatyák közül később, 1873-ban 16 rendelkezett valamilyen részvénytársasági érdekeltséggel, addig a kimaradt régiek közül egynek sem volt ilyen vagyoni lehetősége. A régi, rendi eredetű és jellegű polgárság visszaszorulásáról tanúskodik az is, hogy míg az újsütetű városatyák körében csupán 18 polgárjoggal rendelkezővel találkozhatunk, a kimaradtak közül viszont csupán hárman nem bírták ezen kiváltságot. Nincsenek adataink az újak származásáról, ám azt tudjuk, hogy a régiek nagyobbrészt helybeli születésűek voltak, szorosan kötődtek a városrészhez, amelyben laktak, amit többjük városrészi esküdt volta is alátámaszt. Az 1867-ben kiszorultak között négy céhelöljáró is előfordul, igaz az újak esetében is találkozhatunk ilyennel, mégis jellemzőbb azonban, hogy az ekkor színre lépők újszerű társadalmi funkciókat is betöltöttek. A városi közéletben megszokott hagyományos szerepvállalást példázza Peringer Ferenc tabáni mészáros, akit a Budai Lövészegylet allövészmestereként süvegeltek meg szerte a városban, vagy az ifjú Karácsonyi Guidó gróf, aki a Gyermekőrző Intézetek Elterjesztésére Alakult Egylet mellett a Zeneművészetet Támogató Egylet vezetőségének is tagja volt. Az új tagok városi kereteken túlmutató tevékenységére utal viszont az olyan új típusú funkció, mint például Madarassy Pál ügyvédnek egyetemi államvizsgabizottsági tagsága, avagy többek akadémikus volta (Entz Ferenc a modern szőlészet jeles előmozdítója, Hegedűs János, a Magyar Vöröskereszt egyik megalapítója, Nendtwich Károly, az első magyar nyelvű kémiai szakkönyv megalkotója). Az itt közölt adatok némileg eltérnek a budai képviselőtestület összetételéről korábban közzétettektől (Vö.: HORVÁTH 1999. 23-52. p.) Ennek az az oka, hogy jelen dolgozatban csupán a városrészek szerint beazonosítható városatyákat vettem figyelembe, s figyelmen kívül hagytam a - városrészi érdekérvényesítés szempontjából szintén érdektelen - főtisztviselőket is. Az itt elemzett adatok az „Új emberek..." c. dolgozathoz készített adatbázisból valók; a felhasznált forrásokat ld. ott! Vö.: BARACZKA 1943. 234-255. p.; Buda szab. kir. főváros 1867. máj. 20. választott képviselőinek névjegyzéke. 1867.; VÖRÖS 1978. 252-256. p. 296