Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Meditációs képek a budavári klarisszák hagyatékából 271-287

SZILÁRDFY ZOLTÁN Az angyal vigasza a meditáló lelket engesztelésre indítja, s az érzékletesen leírt Olajfák hegyi jelenet után maga az Üdvözítő szólal meg: „Te-is vigasztalhatz, ha akarod, és olly kedvessen veszem tüled, mint akkor az Angyaliul vettem." A középkor végi devotio moderna sajátossága az értünk szenvedett Istenemberrel való compassio, a teljesen együttérző szolidaritás vállalása. Az engesztelés jámbor gyakorlata, amely különösen a Jézus Szíve tiszteletben öltött formát, teológiailag csupán a halálfélelemben vigasztalást nyert Krisztus misztériumában értelmezhető. Ugyanis a megdicsőült Üdvözítő mennyei boldogságához semmiféle engesztelő gyakorlattal hozzátenni nem lehet. Kínszenvedése során istensége szerint Ő előre látta a világ végezetéig az emberiség minden gonoszságát, melyet ártatlan bárányként magára vállalva végtelen szomorúság, lelki gyötrelem borult rá olyannyira, hogy veríték és izzadság helyett a szenvedés vért sajtolt ki belőle. De ezt követően az égi vigasz üdítő kelyhéböl ízlelte mindazt az odaadó együttérző szeretetet, melyet a történelem végéig követőinek engesztelő szíve nyújt majd neki. így tehát minden emberi engesztelés és jóvátétel kizárólag csak nagycsütörtök éjszakájának illatos légkörében, ezüstös fényében értelmezhető, amennyiben az engesztelő szeretet megnyilvánulásai évezredeket áthidalva visszahatnak az Olajfák hegyi eseményre, beváltva, realizálva azt a vigaszt, mely végül is Jézust hősiesen fölbátorította az önként vállalt megváltó halálra. A festmény homlokterében Jézus Szívének a pozsonyi orsolyitáknál tisztelt kegyképét ismertem fel, mely valójában egy festett dombormű, amit gróf Sigray Borbála úrhölgy hálából ajándékozott még 1710-ben a nővéreknek. Tulajdonképpen az egykori Koronázó Város Szent Szív kultuszának ez a kegytárgy volt a „gyújtópontja", számos rézmetszet is készült róla.

1 Nyilván a Pozsonyból Budára költözött klarissza apácák Jézus Szíve áhítatát a pozsonyi emlékek határozták meg, amikor az ottani orsolyák körében megalakult társulat után harminc évvel, 1742. december 21-én Budán a várbeli klarisszák is megalapították kolostorukban az Üdvözítő Szíve Testvérületét.

2 Figyelemre méltó, hogy társulati könyvük címlapját a Szentséges Szív képével éppen Falkoner Zsófia nővér akvarellje díszíti. Az a vörös lángtenger, mely félkörben övezi az angyalok által felmagasztalt Irgalmas Szívet, mintegy kioltani hivatott a kép alján látható Gyötrelmek Tüzét. A Getsemáne-kert zöld pázsitján mintha a szent veríték nyomait is láthatnánk, amit már a keresztény ókortól kezdve a heliotrop, vagyis a vérjáspis kőben véltek felfedezni, ezért készítettek ékszereket belőle, melyek apotropaikus jellegét Krisztus drága vére motiválta. Mária sírja az Olajfák hegyének közelében található, amint Pécsváradi Gábor obszerváns ferences 1517-ben jeruzsálemi zarándoklatáról szóló Itineráriumában feljegyezte: „... van egy tágas barlang Szent Joahim és Anna kertjében, azért járt oda az Úr hűségesen imádkozni, mivel az nagyapjának és nagyanyjának kertje volt..." továbbá arról a hagyományról is értesít, mely szerint: „ Maga a Boldogságos Szűz Mária is fia halála után gyakran kereste föl a hegyet; mind a mai napig mutogatják a helyet a hegy oldalán, ahol elfáradt, és megpihent." 1 SZILÁRDFY 2001. 235-248. p. 2 SCHWARCZ 2001. 148-150. p. 276