Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Meditációs képek a budavári klarisszák hagyatékából 271-287

SZILÁRDFY ZOLTÁN A főtéma a vérrel verítékező Krisztus, akit halálfélelmében a vigasztalás angyala ölel át. A Lukács Evangéliumából (22,43^14) merített mozzanat formai megoldásában a XVIII. század első felének két bécsi géniuszára vezethető vissza: Georg Raphael Donner (1693-1741) és Paul Troger (1698-1762) széles körben kisugárzó művészetére. Donner a pozsonyi dóm Alamizsnás Szent János kápolnája számára készített bronz reliefjén jeleníti meg a teljesen elalélt Üdvözítő alakját, amint átöleli az angyal. Barátja, Tróger a Belvedere képtárban lévő olajfestményén hasonló módon vitte vászonra a témát, mely szinte szentimentális drámaisággal hat a szemlélőre. A kitűnő augsburgi festő és grafikus, Gottfried Bernhard Göz (17081774) leheletszerű, finom rézmetszetén ugyancsak ilyen típusú kompozícióban mutatja be az Olajfák hegyi jelenetet. A középkor látomásirodalma még az ókori apokrifekből táplálkozott. Annak legteljesebb summázatát a Martin von Cochen Jézus és Mária életét összegző népkönyvének hazai átköltéséből idézem, amelyet a szintén Szent Klára szerzetéből való báró Ujfalusi Judit (1676-1738) Makula nélkül való Tükör címen 1712-ben a nagyszombati Jezsuita Akadémia nyomdájában jelentetett meg. Ebben ez olvasható: „Oh Ádám fiai, leányi rémüllyetek meg: Imé a mi Üdvözítünk bűneinkért ílly nagy szorongatást szenved, imé kilencen hét ezer háromszáz,s öt véres veríték csöppet verítékezik." Föltűnő a képen Krisztus vérvörös ruházata, melynek értelmezését ugyancsak a már idézett meditáció érzékelteti: „... az édes JESUS, hogy az ő sz. fejét a foldrül fel nem emelhette, hanem maga vérében meg-ázva a földön fekütt, és az alsó köntöse annyira megázot, hogy semmi száraz nem volt benne". Az oltárkép vörös tónusát csak fokozzák a kép alján a Purgatórium lángjai, benne a szokásos „Tria Anima" helyett öt szenvedő figura látszik, utalván Jézus öt szent sebére. Mintha a XVIII. század egyik legnépszerűbb imádságos könyvének, gróf Sigray Erzsébet Róza klarissza apátnő Pozsonyban kiadott Jó Illatú Rosáskertjénok szavai ihlették volna a művészt: „A te rósa Színű Szent Véred szállyon-le, a melly őket élessze nehéz kínokban", továbbá „... a te drágalátos Szent Véredért mellyet te a Szent Olaj hegyén nagy bőven ki-ontottál, szabadicsd-ki a te meg-hólt híveidnek lelkeit, a Purgatóriumnak rettenetes szörnyű tüzének kinnyából: s kiváltképpen azt a lelket a mellyről soha senki meg nem emlékezik". A tisztítótűz ábrázolásának kettős aktualitása van. Egyrészt idézi a franciskánus lelkiség Poziuncula-kultuszát, búcsúszerzési jámbor gyakorlatát a szenvedő lelkek javára, másrészt pedig hitvédelmi jelentőségű, ugyanis a döbbenetes látvány erejével cáfolta a hitújítókat, akik tagadták a tisztítótűz létét. A tridenti zsinat után ez a téma a középkorban annyira népszerű pokoltornác-ábrázolás örökébe lépett. A Krisztust átölelő angyalt a Makula nélkül való Tükör meg is nevezi, méghozzá Mihály arkangyalnak tartja, aki „alá-jöve... szép iffiu képében és látván az ő Urát, Istenét olly nyomorultul, megrettene rajta, és monda: Üdvöz légy JESUS, ... oh erős Istenség, modd-meg mit jegyez ez véres veríték?... oh szerelmes Uram JESUS ne szomorkodgyál... Emlékezzél meg mennyi sok ezer lelkek fognak utánnad azon pohárbul innya, és kedvedért életeket le-teszik... az Angyal azért nagy tisztelettel fel-emeli a földrűl, és a véres verítéket le-törlötte, de vigasztalta, erősítette, és minden tehetségével szolgált néki, az után fel-méne mennyekbe." A Krisztus jobb vállán látni az angyal kezében a verítéket letörlő kendőt. 274