Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Meditációs képek a budavári klarisszák hagyatékából 271-287

Szilárdfy Zoltán MEDITÁCIÓS KÉPEK A BUDAVÁRI KLARISSZÁK HAGYATÉKÁBÓL A klarisszáktól ránk maradt képző- és iparművészeti emlékekből e tanulmány csupán két oltárképre, s egy unikális olajfestményre szorítkozik. Ezek többrétű tematikájukkal, „képrejtvény" jellegüknél fogva szemlélődésre indítanak, szokatlan kompozíciójuk pedig a spekulatív meditáció vizuális igényét ébresztik a nézőben. Pozsonyból 1714-ben a budai Várba költöztek a nagy múltú óbudai klarisszák jogutódai, akik a legnevezetesebb magyar nemesi családok leszármazottjaiként arisztokratikus kultúrájukkal arra törekedtek, hogy szerzetesi eszményüket Szent Ferenc második rendjében örökölt lelkiségükkel megvalósítsák, esztétikai érzékükkel pedig saját környezetüket és mindazokat megörvendeztessék, akik számítanak jó kvalitású kézi munkáikra, melyekről már a korábbi századokban is nevezetesek voltak. A XVII. és XVIII. század barokk és rokokó díszítő kedve számos alkalmat nyújtott tehetségük sikeres kifejtésére. Klastromuk csinos templomukkal együtt - miután 1748-ban felépült - az Immaculata tiszteletére szenteltetett föl, s ebben az új templomban már állt Jézus Szíve tiszteletére oltár, majd 1756-ban arról értesülünk, hogy a nyolc év alatt mindinkább gazdagon kiképzett szentegyházban az Olajfák hegyén imádkozó Krisztusnak is van már oltárképe. Amikor II. József 1782-ben feloszlatta a klarissza rendet, a kolostor szépséges berendezése árverés során szerteszét szóródott. Szerencsére az oltárok, képek jelentős része a piliscsabai birtokukon akkortájt épült új plébániatemplomba került. Itt maradt fönn az a tematikájában egészen egyedi oltárkép, melyet ikonográfiái különlegessége miatt érdemes bemutatni azzal a másik oltárképpel együtt, amely Szűz Mária Szeplőtelen Szívét ábrázolja. Ma már kétséget kizáróan eldönthetetlen, hogy ez a kompozíció az 1748-ban feljegyzett első három oltárkép egyikével, avagy a később felsoroltak közül az agonizáló Krisztus ábrázolásával lenne azonos, ugyanis ezen a képen mind Jézus Szentséges Szíve, mind pedig az Olajfák hegyén vérrel verítékező Megváltó alakja megtalálható. A többrétű kompozíció kivitelezése minden bizonnyal még a XVII. század végén Budán letelepedett skóciai származású festő, Falkoner György leányának, Anna Erzsébetnek (1714-1790) tulajdonítható, aki „... a kép írásban való Tudományáért vétetődett be ingyen" a szerzetbe, ahol mint Zsófia nővér működött. Az újonnan épült kolostortemplom belső festési munkáiból részt vállalt, valamint egy másik művészeti területen, a sok türelmet igénylő pergamen miniatűrök, szentképek festésében is jeleskedett. Az oltárkép ikonográfiáján a klarissza meditativ lelkület tükröződik, ezért értelmezését azokból az egykorú irodalmi forrásukból kíséreljük meg, melyeket maga a festő és a szerzet többi tagja egyaránt ismerhetett. 271