Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - B. Perjés Judit - B. Kozocsa Ildikó: Egy török kori amulett restaurálása 263-269
B. Perjés Judit - B. Kozocsa Ildikó EGY TÖRÖK KORI AMULETT RESTAURÁLÁSA Az elmúlt évek Szent György téri ásatásain olyan leletek is felszínre kerültek, amelyek a gyakorlott restaurátort is új feladatok elé állították. Hazánk mérsékelt-szárazföldi éghajlata alatt a XVIII. századnál korábbi leletek között alig-alig találunk papírból készülteket. E korból származók sem magukban, hanem más anyagokkal összedolgozva maradtak meg (például a templom körüli temetők föld sírjaiból feltárt párták töltőanyagául és a művirág csokrok szirom és levélke díszítéseihez többek között papírt is felhasználtak). A szerves anyagok közül a papír megy leghamarabb tönkre, ezt jelzi az is, hogy sem a korábbi 1 , sem a jelenlegi 2 , a restaurátori képzésben használt tankönyv nem foglalkozik a papír leletek kezelésének kérdésével. A talajban végbemenő bomlási folyamatok, a környezeti hatások a földben lévő tárgyakat másképpen rongálják, mint a föld felett lévőket. Tudjuk, hogy az oxigén, a nedvesség és a mikroorganizmusok jelenlétében minden szerves anyag egy meghatározott időn belül teljes mértékben lebomlik. Azt is tudjuk, hogy minden lelet egyedileg reagál ezekre a fizikai-kémiaibiológiai hatásokra. Ezért kivételes körülmények között, mint ezen esetben is, a papír viszonylag jó állapotban megmaradhat. Az 1999. évi ásatáson előkerült lelet 3 esetében is számba vettük a fennmaradását elősegítő és az azt gátló tényezőket. A fém tok egyik oldalán sérült volt, ezért kilátszódott belőle a tok belsejét kitöltő földes-barnás színű textil egy része. A törési felületek nem frissek, de hogy mikor keletkezhettek, azt csak feltételezhetjük. A törmelékes gödörből 4 török kori cserepek közül előkerült fém tok nem közvetlenül a földbe kerüléskor sérülhetett meg, hanem jóval később, a föld növekvő nyomása következtében. A törmelékes talaj oxigénben dúsabb, tehát gyorsítja a bomlási folyamatot. Ebben az esetben azonban, amíg a tok ép volt, a benne lévő textilt és a papír tekercset az védte mind a talajban levő levegőtől, mind a csapadék közvetlen romboló hatásától. A feltáró konzerválás megkezdése előtt megröntgeneztettük 5 a sérült tokot, hogy megtudjuk, mi van még benne. A vizsgálati képen annyit láthattunk, hogy egy vékony anyagból való tekercset tartalmaz, amit a látható szövet vett körül. A tok sérült oldalánál, minden nehézség nélkül kiemeltük a föld-nyirkos állapotú, textilborítású, szorosan összetekert papírtekercset. A textilborítást óvatosan leszedtük, 1 Régészeti kézikönyv I. köt. Gyakorlati régészet (szerk.: BANNER János - LÁSZLÓ Gyula - ÉRI István - RADNÓTI Aladár). Bp., 1954. 443 p. 2 CRONYN, Janey M.: Régészeti leletek konzerválásának alapjai (szerk. T. BALÁZSY Ágnes). Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 1996. 280 p. Bronz tokban szövet: ennyi látszódott a feltáráskor történt adatrögzítéskor. 4 A területet Magyar Károly ásatásvezető és Tóth Anikó régészek tárták fel. Ezúton köszönjük Magyar Károlynak cikkünk elkészítéséhez nyújtott támogatását. A röntgen fotókat Hutai Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátora készítette. 263
