Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240
A SZENT ZSIGMOND-TEMPLOM ÉS KÖRNYÉKE korsó alsó részének töredéke, ékesen bekarcolt oldalú kehely töredéke, sárga anyagú, peremén ujjbenyomásokkal, vállán csoportokban elhelyezve beszúrt lyukakkal díszített füles korsó, továbbá szürke, redukált égetésű kisméretű fazék vagy bögre, fülén bekarcolásokkal díszített, lapos peremű, tálszerű edény töredéke, szürke tál alakú kályhaszemek. A fémtárgyak közül kiemelkedik a kúpos, hatszirmú rozettás övveret, a három budai latot nyomó súly és a feltehetőleg gótikus övcsat öntéséhez használt, agyagból készült minta. A pince betöltésének anyaga nem válik el élesen a többi bemutatott épületétől. Ennek alapján nem kizárt, hogy azokkal azonos időben, azaz a templom építésekor szüntették meg. Erre utalhatna, hogy falait nagyrészt kiszedték. 57 A keleti oldalon lévő házak vizsgálatakor megállapíthattuk, hogy a házakat átlag 18-18,5 méter széles parcellákra építették. Ezt az értéket kapjuk, ha lemérjük az 5. ház északi széle és a 6. északi fala közötti távolságot. Ez megegyezik a keleti oldalon kapott adatokkal. Az 5. telek beépítése a következő: az északi oldalon és középen ereszes homlokzatú kőépület a déli telekhatárnál kapualj, ami 4-4,5 méter hosszú. A 6. telek beépítése hasonló lehetett az 5. telekhez. A területen több, egymástól méretben és alaprajzban is különböző verem került elő. Feltételezhetőleg az 5. ház telkének délkeleti sarkában állt, a nagyjából északnyugat-délkeleti tengelyű verem. A „B" objektum alaprajza megközelítőleg téglalap, de nyugati vége bolygatott. 2,5 méteres szélességét a déli oldalon tudtuk mérni. Hosszát, a bolygatásokat elhagyva 6,5 méterben állapíthatjuk meg. A vermet statikai okok miatt nem lehetett teljesen feltárni, ugyanis a templom fala ráépült, azonban jelentős méretére utal, hogy a mai szinttől mért 4,1 méteres mélységben 58 még nem került elő az alja. Már a használata idején kezdett betöltődni, de végleg a templom építésekor szüntették meg. Ezt bizonyítja, hogy az alsó rétegeket lezáró kőporos csík felett a templom falából leszakadt kövek hevertek, továbbá a kőfal súlyát a verem felett teherhárító ívvel próbálták meg elvezetni. A betöltés nem iszapolódott le az építéskor, csak később, ugyanis a fal alatt rés keletkezett. A verem eredeti funkcióját nehéz lenne meghatározni, de mérete alapján nagyon valószínű, hogy tárolásra készítették. Hamarosan viszont a konyhai és háztartási hulladékot dobálták bele. Az általános, bekarcolt spirálvonalas fazekakon és bögréken túl füles fazekak, grafitos, esetenként perembélyeggel és fehér anyagból készült, bordásfalú pohár töredéke, továbbá nagyméretű, vastag falú, grafitszemcsékkel erősített anyagú tárolóedény peremtöredéke jellemzi a telek tulajdonosának konyháját. A háztartás magasabb minőségű kelléke volt a belül mázazott mosdótál és az Anjou-kori mérműves csempékből rakott kályha. Az ásatási terület délnyugati részén feltárt barokk betöltésű, kéthelyiséges kőpince északnyugati sarkában, részben az északi fal alá mélyedő vermet bontottunk ki („C" objektum). A pincét a márgába mélyítették, úgy ahogy északabbra is Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget sem, hogy a pincét még a XIV. század folyamán betemették. Az utca nyugati oldalának kutatásakor megfigyelhető volt, hogy a korai, XIII. századi telek egyik szélének közepén alakítottak ki pincét, amelyet később megszüntettek. Lásd Végh András tanulmányát: A Szent György utca 4-10 ... 157,90 Afm 223
