Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Végh András: Középkori városnegyed a királyi palota előterében : a budavári Szent György tér és környezetének története a középkorban 7-42
KÖZÉPKORI VÁROSNEGYED A KIRÁLYI PALOTA ELŐTERÉBEN Az ásatás során sikerült megtalálni a templomot megelőző, az építkezés során lebontott épületek betömött pincéit és alapfal maradványait is. Ezáltal világossá lett, hogy a templom felépítéséhez négy szomszédos telken szüntették meg a polgári épületeket. Jelek utalnak továbbá arra is, hogy a templom déli oldalát további telkek megszüntetése árán szabaddá tették. Felmerült egy Zsigmond-kori nagyméretű, tudatos bontás lehetősége is, amely üressé tette volna a Szent Zsigmond-templom és a királyi palota közötti területet. 36 Jelentős építési tevékenység nyomait lehetett megfigyelni a nyugati oldalon is a régészeti feltárások során. A XIV. század végén újabb városfal épült fel a XIII. századból származó városfallal párhuzamosan, előtte mintegy 6-10 méterrel. Az új falat részben támfalszerűen építették a mesterségesen függőlegesre faragott hegyoldal elé. Ez a fal alkotja a legtöbb helyen a mai várfalak magját, bár többhelyütt rendkívül erőteljesen megsérült a későbbi ostromok ágyútüzében. Mégis egyes szakaszain - különösen a Teleki-palota hátterében - meglehetősen épen maradt, szinte az egykor tetején húzódó gyalogjáró magasságáig emelkedik. Itt jól megfigyelhető jellegzetes szerkezete: belsejét falpillérek tagolják, amelyek a közéjük feszített árkádívekkel hordják a felül elhelyezett védőfolyosót, kívül támpillérek támasztják. Az új fal felépültével egyidőben a korábbi városfal elveszthette a jelentőségét és elbontották, a két fal közötti területet pedig feltöltötték, ezáltal a telkek területét megnövelték. 37 A tereprendezés nyomai nemcsak a városfalak mentén figyelhetők meg, hanem a telkek belsejében is. Betömött kutak, emésztők, földhordással járó szintemelések jelzik, hogy a XIV-XV. század fordulóján a városrész épületei is nagymértékben megújultak. A változások hátterében feltétlenül a terület felértékelődése áll. Az udvar térbeli közelsége jelentős hatást gyakorolt a városrész életére. A korábban jellegzetesen polgári terület fokozatosan szinte kizárólag a királyi udvarban szerepet játszó nemes családok háztulajdonaival népesült be. A folyamat persze fokozatosan játszódott le. Egyik első lépéseként tarthatjuk számon a zsidónegyed felszámolását. A korábban félreeső Zsidó utcából az állandó rezidencia kiépültével a királyi palotához vezető legfontosabb útvonal lett, a zsidók elköltöztetése feltehetően összefüggött ezzel a változással. Utoljára Eberhard Windecke krónikájában találkozunk a Zsidó utca elnevezéssel a déli részen, amikor is az 1424-ik évnél elbeszéli Zsigmond király káptalan-alapítását. A szintén a Zsigmond-korban keletkezett Budai Jogkönyvben olvashatjuk először a régi Zsidó utca kifejezést. 38 Miután Zsigmond király 1410 után felépítette az utca keleti házsorában középtájon a kisebb Szűz Mária-, másnéven Szent Zsigmond-templomot és a zsidók eltávoztak, a későbbiekben az utcát már Szent Zsigmond utcának nevezték. A háztulajdonosok társadalmi rangjának változását jelzik az egyre nagyobb számban feltűnő előkelők. Zsigmond király bizalmas hívének, Stiborici Stibornak és fiának városi palotáját abból az iratból ismerhetjük meg, amelyben I. Albert király az ifjabb Stibor halála után a reá szállott ingatlant eladományozta lévai Cseh Péter erdélyi A gondolat bővebb kifejtését ld. Kárpáti Zoltán tanulmányában. VÉGH 1997. 296-297.p. Korábban a zsidónegyed költözését az 1360-as évekre tették, Pataki Vidor téves háztulajdon azonosítására és a zsidók kiűzésének országos adatára támaszkodva. Ezzel szemben Id.: VÉGH 1999. 29-3 l.p. 21
