Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Farbaky Péter: A Sándor-palota, a Teleki-palota és az udvari istálló : a Szent György tér épületeinek változásai az újkorban 137-160

FARBAKY PÉTER Zeughaus és a Theater (színház) között jelöli a két kaszárnyát, két-két hosszoldaluk közepén egy-egy kiugró középrizalittal.

,! Az épületek északi és déli végein az alaprajzi vékonyabb kontúrral határolt épületrészek valószínűleg alacsonyabb (tehát földszintes) épületrészeket (talán árnyékszékcsoportokat) jelenthetnek. A katonai funkcióját a XVIII. század végén elvesztő kaszárnyákat 1803-ban gróf Sándor Vince vásárolta meg 20 000 forintért a kincstártól.

12 0 és felesége, Szapáry Anna grófnő építtették át a palotát. Az 1994-ben Szekér György által a Sándorpalotában végzett falkutatás legfontosabb megállapítása az volt, hogy az eddigi véleményekkel ellentétben az új tulajdonos nem bontatta le a régi kaszárnyákat, hanem azokat is felhasználva új, a belső udvart négy oldalról körülvevő klasszicista főúri palotát alakított ki. Az északi és a déli szárny teljesen újonnan épült. Az utóbbi adott helyet az új főbejáratnak és az I. emeleti reprezentatív térsornak.

13 A tervezőre vonatkozó biztos adat nem ismeretes, a szakirodalomban az a koncepció alakult ki, hogy a bécsi Johann Aman építész vagy Pollack Mihály lehetett,

14 Az átalakított épület 1806-ra készült el, ezt mutatja a déli (fő) homlokzat feliratának kronosztikonja. A főhomlokzat főpárkány alatti domborműve - amely a Sándor család lovaggá ütését mutatja be - éppúgy Anton Kirchmayer bajor szobrász műve, mint a nyugati homlokzat két reliefje. Ezek Venus diadalmenetét és a helikoni ünnepet ábrázolják.

15 A belső terek stukkó- és gipszdíszítését Mauer János műmárványozó mester készítette 1806-1807 telén.

16 Pusztai László szerezte meg Bécsből, Pallavicini Károlytól a családi levéltárból a Sándor-palota XIX. század elejéről származó tervsorozatát, amelyből négy lap a pince, a földszint, az I. és a II. emelet alaprajzát, három pedig a keleti oldal későbbi télikertjét mutatja. A pincealaprajzon az üres falak a kaszárnyák megmaradt alapfalait jelezték, a sraffozott falak az új szerkezeteket képviselik. Valószínű, hogy míg ezek a tervrajzok a XIX. század elején keletkeztek, addig a II. emeleti alaprajzot az 1820-as évek elején rajzolták, ez H. W. Bartlett egy litográfiájával igazolható.

17 A II. emeletet megközelíteni a keleti szárny lépcsőházán át lehetett. A keleti szárny barokk kori elrendezést őrző, háromkarú lépcsőháza a Duna felőli kaszárnya lépcsőháza volt eredetileg, mellette a kapualjjal. Ezzel szemben a nyugati szárny hasonló kialakítású lépcsőházát és kapualját átalakították, valószínűleg a klasszicista palota kiépítésekor. Az ún. Pallavicini-tervsorozat három további lapja a dunai homlokzat déli részéhez csatlakozó egykori télikert földszinti és emeleti alaprajzát, valamint metszetét mutatja. A földszinten a hat csehsüvegboltozatból álló sala terrena a Silberkammerhez, azaz az ezüst kamrához, valamint a Haus-Ofïicienstafel-zimmerhez csatlakozott, ez utóbbi a ház tisztségviselőinek ebédlője volt. Az emeleten a télikert a délkeleti sarokhelyiségből nyílt, ami a rajzon a „der herrn Grafen MOL T 18. (Kormányhatósági levéltárakból kiemelt tervek). No. 3. 12 ZÁDOR-RADOS 1948. 49.p.; ZÁDOR 1960. lll.p. 13 FARBAKY 1994. 14 ZÁDOR 1960. 110-116. p. 15 SCHOEN 1921. 185-189., 224.p.; SCHOEN 1923. 195-198.p. 16 CZAGÁNY 1966. 157.p. 17 Uo.; PUSZTAI 1984. 9.p. 140