Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Végh András: Középkori városnegyed a királyi palota előterében : a budavári Szent György tér és környezetének története a középkorban 7-42
KÖZÉPKORI VÁROSNEGYED A KIRÁLYI PALOTA ELŐTERÉBEN romlását okozhatta. Az ásatásokon a márgából épített városfalrészek valóban szilánkokra hullott, elporladt állapotban kerültek elő a földből. Nyilván a sietség is szerepet játszott abban, hogy ezt a tartós városfal építésére kevésbé alkalmas, de a helyszínen kibányászható és így szállítást nem igénylő kőanyagot felhasználták. A fal vastagsága az alapozás fölött 2 méter, eredeti magassága nem ismert, egyes helyeken azonban még ma is mintegy 2 méterre emelkedik ki, másutt csupán az alapozás néhány kősóra figyelhető meg. Az erődítés újdonsága a maga korában nem abban állt, hogy kőfalakkal övezett egy nagyméretű hegytetőt, hiszen ilyen jellegű építmények- ha nem is ekkora méretben - ebben az időben már előfordultak. Sokkal többet jelentett ennél, hogy a falak védelmét szabályosan elhelyezett tornyokkal erősítették meg, újból felújítva azt az antik eredetű erődítési rendszert, amelyet a római uralom összeomlása óta nem alkalmaztak hazánkban. 8 A feltárt nyugati falszakaszon a Fehérvári-kapu közelében egy félköríves, majd pedig a királyi palota előterében még két másik torony (egy félköríves és egy négyzetes) került napvilágra. Egy további torony helye a hozzávezető lépcső alapján kijelölhető, míg a későbbi építkezések megsemmisítettek még egy (esetleg két) tornyot. 9 Összesen tehát öt (esetleg hat) torony emelkedett ezen a szakaszon átlag kb. 65-70 méter távolságra egymástól. A tornyok egységes szerkezetűek, édesvízi mészkőből épültek, belsejüket gerendaváz merevítette, falvastagságuk a városfaléval egyezik, mintegy két méter. Úgy tűnik, hogy váltakozva helyeztek el egymás mellé félköríves és négyzetes alaprajzú tornyokat. Megfigyelhető volt az is, hogy a tornyokat a már kész városfalhoz építették hozzá, ám pontosabb keltezéssel eddig sehol sem sikerült megállapítani, hogy az eltérő építési fázis mekkora időbeli különbséget jelöl: néhány évet, vagy esetleg évtizedeket. A régészeti kutatások eredményeképpen ma már közelebbről ismerjük a város alapításának olyan részleteit is, amelyekről írott forrásaink nem tájékoztatnak. A városfalak felépülte után szabályos telekosztást hajtottak végre, kimérték az egységes méretű telkeket és kijelölték az utcák nyomvonalát. A kitűzést a városfalakhoz igazították, ezek mentén ugyanis nem vezetett köz vagy utca, a telkek minden esetben kifutottak egészen a falig. Mivel a telkek hosszát a városfaltól mérték ki és ez minden telken azonos volt, ezért a falakkal párhuzamos utcák nyomvonala mindenütt híven követi a terephez igazodó, kanyargó városfalat. Az általunk tárgyalt területen, 8 Római erődítmények maradványait felhasználták, mint pl. Sopron, Visegrád esetében, de ilyen jellegű erődítést a tatárjárásig újonnan nem készítettek. Buda városfalaival közel egyidőben épültek ki Székesfehérvár falai is, úgy tűnik, hasonló rendszer szerint. (SIKLÓSI 1999.) 9 A Fehérvári-kaputól délre Zolnay László figyelte meg az első tornyot vízvezeték építés kapcsán 1981-ben, majd Végh András tárta fel 1998-ban. Az Árpád-kori városfal és a jóval később készült ún. északi zárófal csatlakozásánál Magyar Károly közvetlenül a várfalhoz vezető lépcsőt talált, mely feltehetően a zárófal építése miatt elbontott városfaltoronyhoz vezetett. Innen délre, a királyi palota Hunyadi-udvarának feltárásán egy négyzetes tornyot tárt fel Zolnay László 1975-ben (ZOLNAY 1984. 205.p.), majd pedig ezt hitelesítette Magyar Károly 1987-ben (MAGYAR 1992a. 109-115.p.), illetve ettől tovább délre a Gerevich László vezette feltárások 1956-ban ráleltek egy félkör alakú toronyra (ez az ún. „patkótorony"; Vö. GEREVICH 1966.), amelynek külső síkját csak az Udvarlaki őrség épületének lebontása után tárhatta fel Zolnay László (ZOLNAY 1984. 205.p.; MAGYAR 1992a. 112.p.) 11
