Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. 4. térkép Forrás: GRZYWATZ1997. 197-198. p. A legnagyobb gondot az egységes várostervezés lehetetlensége okozta. Maga Berlin 1862 óta rendelkezett ugyan szabályozási tervvel, mely (lévén annak életbe léptetése ekkor még nem önkormányzati, hanem államrendészeti hatáskör), a város határainál tágabb rendőrkerület területét ölelte fel. Nem vonatkozott viszont az inten­zív építési övezetté csak ez után váló környék nagyobb részére. A James Hobrecht ál­tal kidolgozott „haussmannizáló" terv sematikus utcahálója nagy méretű, rendkívül mély telektömböket fogott közre, ami a zsúfolt beépítésüket lehetővé tevő építési szabályzattal együtt, ideális feltételeket teremtett a hátsó udvaros bérkaszárnya hír­hedt berlini típusának elterjedéséhez. Az utcahálózat és a telektömbök kijelölése 1875 után a községi önkormányzatok hatáskörébe került. A Hobrecht-féle terv által fel nem ölelt területen ezután az önkormányzatok mindennemű összehangolás nél­kül, a saját szakállukra cselekedtek. Miután a háromkúriás választási rendszer bizto­sította az ingatlantulajdonosok döntő befolyását e testületekben, a helyi szabályozás általában nem állta útját a piaci mechanizmusnak terjes mértékben alávetett spekulá­ciós jellegű építkezéseknek, amiben a Berlin körüli gyűrűben különösen kiemelkedő szerepet játszottak egyes nagy ingatlanfejlesztő részvénytársaságok. Számos telepü­74

Next

/
Thumbnails
Contents