Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... hosszú tárgyalások után 5, bal parti községet és 8 további település részeit csatolták Bécshez, melynek területe ezáltal 273 km

2-re, lakossága pedig 1 millió 820 ezerre növekedett, egy 1910-ben végrehajtott kisebb bekebelezéssel pedig túllépte a kétmilliós lakosságszámot.

32 Az újonnan becsatolt települések és településrészek Bécs XXI. kerületét alkották (3. térkép). A bal parton végrehajtott luegeri bekebelezés egyértelműen a századelőre jellemző, távlati városfejlesztési elgondolások jegyében álló határkiterjesztések sorába tartozik. Berlin: bekebelezés helyett célszövetség (1912) A századforduló nagy németországi bekebelezési hullámából kimaradt Berlin, a császárság egyetlen milliós metropolisza, a kontinens harmadik legnagyobb városa. Ez a példa is bizonyítja, hogy a határok kiterjesztése mennyire nem törvényszerű következménye a nagyvárosi agglomeráció kialakulásának, hanem összetett társadalmi politikai feltételrendszer függvénye. Berlin körül igen korán (már a gépi nagyipar korát megelőzően) jelentkezett az agglomerálódás folyamata. A közigazgatási határt 1840-ig a XVIII. század végétől (a belső városmagot övező erődrendszer lebontása után) kiépített külső városfalak képezték (4. térkép). A korai iparosodás sodrában a kapuk előtt többé-kevésbé spontán kinövő elővárosok első bekebelezésére 1841-ben került sor, de az 1850-es évekig még a falakon belül mutatkozott a nagyobb számú népességgyarapodás. 1861-ben csatolták a fővároshoz Weddinget és Moabitot, két erőteljesen iparosodó külvárost, valamint Schöneberg és Tempelhof északi részét. Ezek a bekebelezések nem a város, hanem az állami hatóságok kezdeményezése nyomán történtek, és ezután fél évszázadon át nem történt további lépés annak érdekében, hogy a városigazgatás szervezete alkalmazkodjon a városnövekedés térbeli folyamataihoz (eltekintve néhány kisebb, a városfejlődés egészét nem befolyásoló bekebelezéstől). Holott, Bécshez hasonlóan, Berlin sem rendelkezett jelentős tartalékterületekkel a határain belül. Sőt, itt nem egyszerűen agglomeráció kialakulásáról beszélhetünk, hanem olyan egybefüggő városi régióról, amelyen belül önálló növekedési gócok is megjelentek az összefonódott településegyüttesen belül: jelentéktelen községek néhány évtized alatt százezres városok lettek. A század végén a hajdani városfalakkal övezett területen már előrehaladt a city-képződés, csökkent a lakosság, az 1890-es évektől kezdve pedig a népességnövekedés súlypontja teljes egyértelműséggel áthelyeződött az akkori köz32 WIEN, WIRTSCHAFTSGESCHICHTE, 696. p. 71