Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... megválasztott polgármesterrel, Johann Prixszel az élen, ilyen körülmények között joggal érezte veszélyesnek a maga számára, hogy a külső kerületek szavazói a városi választóközönség részévé váljanak. A kormány ugyancsak szünetet kívánt a bécsi közigazgatási reformkérdések terén, és nem óhajtotta az egyesítés körüli harcokkal járó kellemetlenségeket vállalni.

20 Nem sokkal az adóreform-törvény parlamenti elfogadása után, 1890 áprilisában Bécs egyes proletár elővárosaiban, elsősorban Ottakringben és Neulerchenfeldben zavargásokra került sor. A nemzeti és társadalmi radikalizmus fokozódó megnyilvánulásai miatt amúgy is aggódó császár szóbeli jelentéstételre rendelte Kielmansegget. „Felhasználtam a kínálkozó alkalmat - írja a helytartó -, hogy a bécsi rendőrkerület célszerütelen felépítéséből kiindulva, mivelhogy az csak az elővárosok némelyikét ölelte fel, megnyerjem az uralkodót ama elgondolásomnak, hogy a bécsi fogyasztási adó-kerület kiterjesztése nyomán, amit a Birodalmi Tanács éppen ekkor tárgyalt, az összes elővárosokat Béccsel egyesítsük.... A császár számos tárgyi kérdést vetett közbe, ami világosan mutatta, hogy egy hatalmas fő- és székváros megteremtésére irányuló elgondolásomat, ami egyben a rendőrség célszerű szervezetét is megoldaná, teljes mértékben helyeselte, ha ezt nyíltan nem is jelentette ki, és nem is adott kifejezett utasítást arra, hogy ebben az irányban lépjek tovább. ... Mindenesetre abban a reményben távoztam a kihallgatásról, hogy a császár Taaffet is kérdőre fogja vonni ebben az ügyben, és megbízza annak keresztülvitelével. Hamarosan meg kellett győződnöm arról, hogy ez nem történt meg. Ennek ellenére ettől kezdve céltudatosan dolgoztam az ügy érdekében, és végül létrejött az a tartományi törvény, amely az elővárosokat egyesítette Béccsel - »a császár kívánságára«, aminek bizonyítékaként a Türkenschanzpark megnyitásakor annak idején tett kijelentésére kellett hivatkozni."

21 Kielmannsegg az egyesítési folyamat megindítására azt az ankétot kívánta felhasználni, amelynek fő feladata a fogyasztási adóhoz kapcsolódó községi pótlék felosztási kulcsának megállapítása lett volna a zárt adóterülethez tartozó községek között. A kiszámíthatatlan bonyodalmaktól tartó Taaffe miniszterelnöknél „hosszas kérlelés és rábeszélés után csak annyit tudtam elérni, hogy engedélyezze a kérdés felvetését arra az esetre, ha a pótlék felosztása és az adókerület kiterjesztésével összefüggő egyéb kérdések (betegápolási alapok, rendőrkerület, a községek hozzájárulása a rendészeti kiadásokhoz) terén a megegyezés teljesen és egyértelműen kilátástalannak bizonyul. Még ezt a csekély, de a terveim sikeréhez elegendő engedményt is csak úgy tudtam kicsikarni, hogy ígéretet tettem, a bekebelezést mint a saját egyéni elképzelésemet vetem fel, és kudarc esetén annak összes következményét magamra vállalom."

22 20 BOYER1980. 112-115. p. 21 KIELMANSEGG 1966. 40-41. p. 22 Uo. 229. p. 65