Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91
Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... nom, hogy ennek az új kertnek a növekedéséhez és virágzásához hasonlóan, töretlenül folytatódjék az elővárosok felemelkedése is, és remélhetőleg az anyavárosuktól őket elválasztó fizikai határok is megszűnnek, amilyen hamar csak lehet." 15 A császári szó mintha jeladás lett volna, a hosszú évek óta egy helyben topogó ügy hirtelen lendületet vett, és az áthidalhatatlannak látszó ellentéteket legyőzve viszonylag rövid idő alatt megoldáshoz jutott. 1890 májusára megszületett a fogyasztási adó reformjáról szóló törvény, amely harminc környékbeli község teljes területére, további tizenkilencnek pedig egy részére kiterjesztette a zárt adóterületet, ugyanakkor mintegy 130 árucikket, köztük az alapvető élelmiszerek egy részét, mentesítette az adó alól, mások adótételeit leszállította, a kieső bevételeket pedig a minőséget is figyelembe vevő differenciáltabb tarifarendszerrel, a luxusáruk erőteljesebb megadóztatásával pótolta. Ezzel az egyesítés legdöntőbb akadályát sikerült elhárítani. 1890 decemberében már megszülethetett a közigazgatási egyesítésről szóló törvény is, mely a zárt adóterülethez tartozó valamennyi községet Bécshez csatolta. 16 Mi tette lehetővé a váratlanul gyors áttörést? A magyarázatot nem az érintett települések erőviszonyaiban bekövetkezett változások, vagy a városfejlődés igényeinek szervezettebb politikai képviselete, hanem ettől jórészt független politikai fejlemények adják meg. A taaffei „vasgyűrű" koalíciója egyre több zökkenővel működött; kiváltképp a cseh politikai táboron belüli demokratikusabb és egyben a nemzeti-nyelvi kérdésben radikálisabb „ifjúcseh" irányzat térnyerése fenyegette a kormányzó koalíciót bázisának felmorzsolódásával. A miniszterelnök a „vasgyűrű" működőképességének megingását érzékelve, mindinkább számolni kényszerült a német liberálisokkal. Bécs régi sérelmének napirendre tűzése és orvoslása az adótörvény formájában alkalmat szolgáltatott olyan békülékeny gesztus gyakorlására feléjük, aminek megvolt az a nagy előnye is, hogy nem függött össze a politikai harcok előterébe került nyelvi-nemzetiségi kérdéssel. Az arisztokratikussá merevedett, új típusú szociális problémák felvállalásától elzárkózó, makacsul a kuriális választói szisztéma által privilegizált rétegekre építeni akaró bécsi liberalizmusnak a város feletti uralmát viszont éppen ebben az időszakban kezdte komolyan fenyegetni a keresztényszociális pártmozgalom, mely széles alsó középosztályi-kispolgári tömegeket volt képes antiliberális-antiszemita alapon mozgósítani. A liberálisoknak feltétlenül szükségük volt olyan látványos várospolitikai sikerre, amely ugyanakkor nem járt a város kormányzásában évtizedek óta követett, a közszféra szerepvállalását a lehetséges minimumra korlátozó elveik feladásával, nem jelentett elvi visszavonulást. A keresztényszociális mozgalom a maga eszközökben nem válogató populizmusával és a politikában addig jelentős szerepet nem játszó rétegek folyamatos mobilizálásával 15 ANDICS 1984. 94. p. 16 SELIGER -TJCAKAR 1985. Bd. I. 403^11. p. 63
