Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. elitek magvát a módosabb kereskedőkkel együtt, akik jövedelmüket mind nagyobb mértékben fektették proletár bérkaszárnyák építésébe is. Az egyesítést megelőző két évtizedben helyenként „amerikai tempót" diktáló spekulációs bérházépítkezés a hajdan falusias települések jó részét a nagyvárossal fizikailag is összenőtt jellegzetes ipari-munkás külvárossá változtatta. A helyi szabályozási tervek nem csak a tágabb településegyüttes érdekeire nem voltak tekintettel, de jórészt még a helyi adottságokra sem. A sakktáblaszerűen kijelölt sematikus utcahálózat a lehető legtöbb bérházas építési telek kialakítását, a minél sürübb és jövedelmezőbb beépítés lehetőségét szolgálta elsősorban. Teljesen koordinálatlan volt az infrastruktúra fejlesztése, a területrendezés és az építésrendészet. Annak ellenére, hogy mind Bécs, mind a peremövezet része volt Alsó-Ausztria tartománynak, semmiféle olyan fórum nem jött létre, amely az összehangolást legalább megkísérelhette volna. A lakosság eltérő anyagi viszonyaiból és adózóképességéből természetesen következett a szolgáltatások és a szociális gondoskodás szélsőségesen eltérő színvonala is. Erre utal, hogy a bécsi városi költségvetés kiadásai 188 l-ben például több mint ötszörösen haladták meg az elővárosokét, nem egészen kétszer akkora ellátandó népesség mellett.

12 A birodalmi fő- és székváros határainál az iparosítás korának hirtelen felnövekvő elővárosaira jellemző rendezetlen, alacsony higiéniájú, a társadalmi feszültség gyúanyagát összpontosító, a nagyváros polgári rétegei számára minden szempontból idegen és riasztó „veszélyes övezet" öltött formát. A problémát különösen kiélezetté tette az a tény, hogy a főváros az akkori határain belül, a Duna-csatorna és a Linienwall között már szinte egyáltalán nem rendelkezett növekedési tartalékterületekkel. Ahhoz, hogy kiteljesítsék a modern nagyváros létrehozásának müvét, ami a belső erődrendszer lebontásával és a Ringstrasse-övezet kiépítésével vette kezdetét, meg kellett szabadulni a külső falrendszertől is, ennek nyomvonalán új főközlekedési útvonalat (Gürtel) kellett kialakítani. Magának a Ringnek méltó lezárása a Duna-csatornánál szoros kapcsolatban állt a Wien folyó szabályozásának kérdésével, amit viszont nem lehetett elválasztani a hosszabb ideje érlelődő városi gyorsvasúti hálózat tervétől (melynek egyik fővonalát éppen a szabályozott folyómeder mentén tervezték a Gürtel és a Duna-csatorna összekötésével), és ezen keresztül az egész nagyvárosi tér egységes tömegközlekedési hálózatának koncepcionális kérdéseitől. A határok kiterjesztése ennélfogva az 1870-es évek elejétől visszatérően foglalkoztatta Bécs városvezetését, miközben élénk visszhangot keltett az ügy az elővárosokban is. A Linienwall mindkét oldalán nagy erővel jelentkeztek azok a belső érdekkonfliktusok, amelyek egy „gazdag, polgári" nagyváros és „szegény, proletár" elővárosai kapcsolatát, egyesítési törekvését ebben a korban általában kísérték. Bécs 12 Uo. 394. p. 60