Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91
Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... Nagy-Bécs létrehozása (1890,1904) Bécs határainak 1890-ben végrehajtott kiterjesztése nem csak időpontját, hanem jellegét tekintve is a bekebelezés két korszakának határán áll: elsősorban a hagyományos „önző" várospolitika által kitermelt válsághelyzetre adandó válasz kényszere motiválta, ugyanakkor határozottan felismerhetők benne a jövőbe tekintő tudatos várospolitika elemei is. A Monarchia ciszlajtán tartományainak nagyvárosi fejlődésében a németországinál összességében csekélyebb szerepet játszott a területi terjeszkedés. 1870-ben a két, százezer főnél népesebb városban (Bécs és Prága) élt lakosság 5,2%-a; 1910-re az ilyen városok száma hétre, a bennük élők aránya 10,8%-ra növekedett, de a növekedéshez csak két városnál - Bécs és Krakkó -járult hozzá jelentősebb bekebelezés. 6 A császárváros közigazgatási területe a polgári alapokra helyezett városigazgatási rendszer bevezetésével, az 1850. évi Ideiglenes Községi Rendtartás életbe léptével egyidejűleg terjedt túl véglegesen a fallal körülvett Belvároson. Ekkor lettek teljes jogú városrészek az addig csak „külvárosnak" számító területek, melyek a városfal és a zárt fogyasztási adóterület határát is képező külső védőfal (a kuruc veszély ellen 1704-től kiépített Linienwall) között helyezkedtek el. Bécshez csatolták a Duna-csatorna és a folyam főága közötti, jórészt még beépítetlen területet is (1. térkép). Noha a külső védőfalon (fogyasztási adóvonalon) kívüli települések életviszonyait a városfejlődés lendülete ekkor még igen kevéssé formálta át, Franz Stadion gróf belügyminiszter ezek egy részének a becsatolását is kezdeményezte a községi rendtartás általa kidolgozott, a községtanácsnak 1849 márciusában megküldött első tervezetében. A városatyák reakcióját az a zsigeri félelem határozta meg, ami a forradalom napjaiban vert gyökeret a külvárosok népével szemben. Stadion elképzelését határozottan elutasítva, arra hivatkoztak, hogy a „szegényekről való gondoskodás úgyszólván ki sem számítható mértékben terhelné meg a város jövedelmeit, nem beszélve a fenyegető proletárság térfoglalásának veszélyéről, amitől a főváros ezideig szerencsésen megkíméltetett." Utaltak továbbá a rendőri kiadások növelésének szükségességére, valamint arra, hogy az egyesítés maga után vonná a fogyasztási adóvonal kijjebb tolását is, ennek következtében az új adó vonal előterében csak újabb nem kívánatos elővárosok keletkeznének. 7 A bécsi polgárság ezzel hosszú időre kiengedte a kezéből e községek növekedése ellenőrzésének és szabályozásának lehetőségét. Az ekkor megállapított városterület 1890-ig nem változott. Eredetileg 8 kerületre osztották, majd 1861-ben és 1874-ben állítottak fel egy-egy újabb kerületet. (A 10. kerület - Favoriten - nagyrészt az adóvo6 HUBBARD 1972. 387. p. 7 SELIGER - UCAKAR 1985. Bd. I. 291-294. p. 55
