Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... A környező települések becsatolásának mint a városfejlesztés fontos eszközének megjelenése, majd tömegessé válása alapvetően három, egymással szorosan összefüggő, ám fáziseltolódással jelentkező tényezőre vezethető vissza: 1. A XIX. század közepétől bontakozott ki az agglomerációk kialakulásának folyamata: a városok környékén addig meglehetősen önálló életet élő agrárjellegű települések fokozatosan bekerültek a városfejlődés sodrába, elválaszthatatlan részei lettek egy, a városok közigazgatási határain jóval túlterjedő, a kapcsolatok sűrű szálaival összeszőtt településegyüttesnek. A környékbeli települések gyakran teljesen össze is nőttek a várossal, ez azonban korántsem volt feltétlen kritériuma az agglomerálódásnak. Ennek lényege a város és környéke közötti szoros és mindennapi (a hagyományos város-vidék munkamegosztáson jóval túlmutató) kapcsolat, amitől az agglomerációs települések egyetlen életmegnyilvánulása sem függetleníthető. Átalakul a települési arculat, „városias" ütemű lesz a népességgyarapodás, „városias" jelleget ölt a lakosság foglalkozási, társadalmi szerkezete, demográfiai jellemzői. Az itt élők jelentős része immár „kétlaki" életet él, nő az ingázók száma, egyre inkább itt tudnak megkapaszkodni a városi munkaalkalmakat kereső bevándorlók. Megindul a nagy területigényű gazdasági tevékenységek, majd a lakosság egy részének kitelepülése a városból. Az összefonódó településegyüttes közigazgatási széttagoltsága ellentmondásos hatással van mind az agglomeráció magját alkotó nagyvárosra, mind a környékre. A város számára az igazgatási széttagoltság kezdetben egyszerűbbé teszi, hogy a halmozódó szociális és környezeti problémákat mintegy „kihelyezze" a környékre: itt nem kell infrastrukturális és szociális gondozási terheket vállalnia, miközben az agglomerációs gyűrű biztosítja a város fejlődéséhez szükséges munkaerőt. Egyre inkább jelentkezik azonban ennek terhes oldala is: a várossal szoros mindennapi kapcsolatban élő lakosság óhatatlanul igénybe veszi a város infrastruktúráját, közintézményeit, miközben a közterhekhez nem járul hozzá. A kitelepülő üzemekkel fontos adóalanyok esnek ki, miközben az ellátandó feladatok nem csökkennek. Újabb érvágás a városnak, ha a felső-, illetve a középrétegek egy része is környékbeli villanegyedekbe, családi házas telepekre költözik. Fokozatosan kiderül, hogy a tervszerűtlen kiépítés, az egységes építési szabályozás hiánya, az utca- és közműhálózat összehangolatlansága súlyos mindennapi gondokat okoz, és e helyzet további fennállása lehetetlenné teszi a jövőbeni ésszerű városfejlesztést. A várossal összenőtt település csatornázásának, vezetékes vízellátásának megoldatlansága nagy népsűrűség és intenzív érintkezés mellett a város területén is fokozza a járványveszélyt. Ezek a problémák különösen égetővé válnak, ha a város beépülése már kitöltötte a közigazgatási területet. Kaotikus, alacsony higiéniájú, rossz közbiztonságú „veszélyes övezetek" körvonalai bontakoznak ki a terjeszkedő városok mentén, és „magukra hagyva" egyre kevésbé szigetelhetők el tőlük. 51