Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Pándy Tamás: Nagy-Budapest egy kistelepülés kisemberének szemével : Pestszentimre a Városban 273-287

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. éveiből. 1954 táján a település nevét is elveszti, „szenttelenítik", azaz Pestimrére változtatják. Arról, hogy pontosan mikor és milyen indokkal változtatták meg a település nevét, nem szólnak rendeletek, határozatok, valószínűleg a „telefonon írt történelem" kategória vonatkozik erre is. Valaki kiszólt a kagylóból: „XY elvtárs születésnapjára töröljétek ki a szent szót a nevetekből". Érdekes, hogy a Nagy-Budapest létrehozási bizottság jelentésében azt olvashatjuk: „Mindenhol elhagytuk a Szt. jelzést". (Bizony, elég furcsán hangzott volna a Rákosmihály helységnév.)

16 A bizottságijelentéssel szemben áll a Minisztertanács rendelete, melynek mellékletében minden település a SZENT szócskával együtt szerepel a térképen és a határvonalak leírásakor.

17 Úgy gondolom, hogy azoknak a lelkesedése is alábbhagyott a Szent nélküli Imrén, akik nagyon óhajtották az egyesülést. A beígért fejlesztések legtöbbje elfelejtődik, a konkrétabbak egyre késnek. A megkezdett vízvezeték ugyan eléri Imrét, de csak néhány utcát érint, az új óvoda építése, a legsimábbnak tűnő ügy, is csak 1952-re fejeződik be. A vezető elmondása szerint nagy harcot kellett vívni az építőkkel egy ténylegesen használható óvoda felépítéséért, valahogy az az érzése támadt, mintha kaszárnya építésére szakosodott kőművesekkel kellene hadakoznia. Az erdősávok ültetése már a lakosság bevonásával kezdődik. Ugyancsak az imreiek folytatják az elakadt vízcsövek fektetését is. Úgy látszik, valakik elárulták, hogy a helybéli emberek nem riadnak meg attól, ha fel kell gyűrni az ingük ujját. Százak és ezrek ássák az utcai gödröket a jó, tiszta ivóvíz mielőbbi elérkezéséért. (A csőhálózat-fektetés a '80-as évek végére lett teljes.) Sajnos beigazolódik az 1942-ben jövendölt állítás, hogy minden területi egység előbb a központját fejleszti, aztán esetleg a külső részekre is sor kerül. Pestszentimre esetében a legfájóbb talán a közlekedés fejlesztésének hiánya. Ez idő tájt már az asszonyok is mind nagyobb számban bejáró dolgozókká emancipálódtak, ezért óriási zsúfoltság jellemzi a 40-es villamost. A pestimrei központig történő meghosszabbítására nyolc évet kell várni. A második villamosjáratot saját kezűleg építik ki, 1958 végére. A városi busz csak 1957-ben döcög a Nagykőrösi úton. (A tengelytöréseket „biztosító" útjavítására is éveket kell várni.) A HÉV is messze elkerüli Pestimrét. Az erdőtelepítés valóban sokat segít például a csapadék növekedésében, a szeméthegy bűzének megszűrésében, a jó levegő elérésében, de a telepítés befejezése hosszú időbe telik. A melegvizes strandból csak Búcsú bácsi magánmedencéjének államosítása és a medence átépítése valósul meg. Az emeletes kultúrpalota átadása helyett 5 évre (értsd: örökre és ingyen-áron) bérbe veszik a reformátusok kultúrotthonát. Az utak, járdák 16 FORRÁSOK 1973. 17 4349/1949.(264) M.T./1949. XII. 20. sz. rendelet. In: Magyar Közlöny. Bp. 1949. december 20. 2144-2145. p. 282