Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Suba János: A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete 253-272

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. hatvan olyan tag jelentkezése, akik együttvéve száz telek tulajdonosai és a megállapított beíratási díjat lefizették. Az alapító névsorban végül 65 nevet rögzítettek, akiknek tulajdonában összesen 102 telek volt. Beniczky Gábor másnak nem adhatott el telket, csak az egyesületnek, vagy annak, akit az egyesület kijelölt. A későbbiekben telket már csak a nyaralótulajdonosok egyesületétől lehetett vásárolni és a tulajdonvásárlás egyben kötelező tagságot is jelentett. Minden tulajdonos „tűrni köteles, hogy telkére az átírás alkalmával telekkönyvileg bejegyezték azt a korlátozást, hogy magát az egyesület mindenkori alapszabályának és a közgyűlés, valamint a választmány jogerős határozatainak aláveti." (Sőt! A tulajdonost az egyesületből való kilépés után is kötelezték a telekkönyvi tulajdonjogi korlátozások.) A vételárat kezdetben négyszögölenként 65 krajcárban minimalizálták, az ezt meghaladó rész 50-50%-ban megoszlott az eladó és az eladást közvetítő egyesület között. A szerződés biztosította a tagoknak az erdő ingyenes használatát, megállapította az utak szélességét (15 méter), és elrendelte azok azonnali fásítását. Az egyesület tagjai használhatták a telep sétányait, parkjait, helyiségeit, közhasznú intézményeit, és mindabban az előnyben részesültek, amit az egyesület akár egyesektől, akár hatóságoktól, társulatoktól a tagjai számára megszerzett. Az egyesületnek minden évben legkésőbb júniusban közgyűlést kellett tartania, amit akkor tekintettek határozatképesnek, ha a rendes tagok összes szavazatának legalább egyharmada képviselve volt. A határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történt, s felállással, vagy név szerint szavaztak. Minden telek birtoklása egy szavazatra jogosított, de négy szavazatnál többet saját telek után senki sem kaphatott. Az alapszabály értelmében az egyesület addig áll fenn, míg a telep községgé nem alakul. Az egyesület vagyona a tulajdonát képező ingóságokból, ingatlanokból, a különféle jogokból, jogosítványokból állt, jövedelmét a beíratási díjak, az éves tagsági díjak, az ingatlanok bérjövedelme és az esetleges egyéb jövedelmek alkották, „amelyet a választmány a rendes családapa gondosságával tartozik kezelni."

2 Az alapszabályban foglalt előírások biztosították a telep kertvárosi jellegét: a villaszerű építkezés terveit az egyesülettel előzetesen el kellett fogadtatni, a telkeken az épületek az utca határától legalább hat méterre épülhettek, s legalább három méter távolságban a szomszéd telektől, szennyvizet, ürüléket az utcára nem vezethettek ki, felfedem (tűzfalas) épületeket nem építhettek. Előírták az állattartás, gyári ipartelep, gyár, munkáslakás, kocsma létesítésének tilalmát, sőt fűszerboltot, mészárszéket és bármilyen kereskedést is csak a választmány engedélyével lehetett nyitni.

3 Természetesen működött hentes (mészárszék), fűszerüzlet és egyéb boltok, melyek számára a helyiséget az egyesület adta bérbe, ám több kérést elutasítottak, egy boltot be is zá2 BFL. IV. 1427. 1929. szeptember 22-i alapszabály. 3 Lásd előző j egyzet. 254