Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. együttműködését. A korszerű - a szereplők partneri viszonyára építő - intézmény fontos lépés volt az agglomerációs szervezetépítés útján, azonban megfelelő eszközök híján a gyakorlatban még a területfejlesztésben való együttműködésnek sem biztosított megfelelő szervezeti keretet. Már tagösszetétele sem garantálta a megfelelő érdekharmonizációt a kormány, Budapest, a kerületek és az agglomerációs települések között (például senki nem képviselte a budapesti kerületeket). Az együttélésnek nem a területfejlesztéshez kapcsolódó kérdéseire (középszintű szolgáltatások szervezése, forrásmegosztás, tulajdoni kérdések, hatás- és feladatköri viták, szabályozások össze- hangolása, finanszírozási ellentmondások stb.) pedig még egy jól működő BAFT sem adhatott választ. A BAFT működése mégis hozott pozitív eredményeket. Önmagában növelte az együttműködési készséget egy olyan fórum megléte, ahol a térség területfejlesztési szereplői kifejthették álláspontjukat. A napirendre kerülő témákban (közös területfejlesztési koncepció és stratégia kialakítása, készülő területrendezési terv véleményezése, közlekedésfejlesztés, környezetvédelem stb.) világosan kirajzolódott, hogy van lehetőség a szereplők álláspontjának közelítésére, sőt a térség egységes érdekeit szolgáló közös álláspont kialakítására. A közös munka során a szereplők nyitottak egymás felé. Egy közös jövőkép kialakítása világossá tette minden szereplő számára, hogy európai kontextusban és hosszú távon csak az egész térség érdekeit szolgáló, együttműködésen és konszenzuson alapuló fejlődés ad esélyt a budapesti agglomerációnak. Még az addig szigorúan határai között gondolkodó, a kölcsönösen előnyös együttműködéstől elzárkózó Fővárosi Önkormányzat is felismerte saját hosszú távú érdekeit, mely szerint csak agglomerációs térségével együtt van esélye az európai városversenyben, és egyértelmű jeleit mutatta az együttműködési készségnek. Egy hosszú folyamat eredményeképp az agglomerációs térség önkormányzati szereplői (köztük a főváros is) lassan nyitottnak bizonyultak a közös érdekeken alapuló együttműködésre. Az 1999-es területfejlesztési törvény módosításával azonban még ez a szervezeti keret is megszűnt. A BAFT jogutódja, a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács (KMRFT) elvben megörökölte az agglomerációs érdekegyeztetéshez kötődő feladatokat. Ez a szervezet azonban összetételénél fogva sem alkalmas keret erre. (A 18 tanácstagból csak egy fő képviseli a fővárost és egy fő a budapesti kerületeket.) A KMRFT ráadásul minden jel szerint egyelőre nem is kívánja felvállalni az agglomerációs problémákat és egyeztetést, sokkal inkább a megye elmaradottabb területeinek fejlesztésére koncentrál. 190