Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Enyedi György: Nagyvárosi régiók 9-25

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. Gyakran e városrégiók koncentrálják országuk modern gazdasági tevékenységét. Egyes országokban a gyors iparosítás a modern infrastruktúra és az üzleti szolgáltatások térbeli koncentrációjának függvényében zajlik; a gyengén fejlett országokban csak kevés város alkalmas az ipar befogadására. E nagy városi központokba telepednek a legnagyobb nemzeti vállalatok és a transznacionális vállalatok helyi egységei. E nagyvállalatok tartják el elsősorban a magas szintű szolgáltató szektort. E gyorsan fejlődő városok nagy vonzerőt gyakorolnak a falusi szegényekre. E vonzerő (kombinálva a mezőgazdaságban feleslegessé váló munkaerő taszításával) magyarázza részben a fejlődő országok városainak igen gyors növekedését. A néhány (olykor egyetlen) növekedésre képes város így országa lakosságának egyre nagyobb hányadát összpontosítja. A szélsőséges városi népességkoncentráció oka kettős: részben a fejlett világban is érvényesülő agglomerációs előny, másrészt a fejlődő világ magas népszaporodása és a modern szektor, modern infrastruktúra korlátozott elterjedése. A városnövekedés társadalmi és környezeti problémáinak elrettentő példáit a fejlődő országok nagyvárosaiból veszik, bár számos alapvető vonásuk a fejlett országokban is megtalálható. Az infrastruktúra fejlődése például sehol nem tud lépést tartani a városnövekedés keltette igény bővülésével, hiányok és a városrégión belüli ellátási egyenlőtlenségek mindenütt jelen vannak. A fejlődő országok nagyvárosi problémái persze nehezebben kezelhetőek. Részben pénzügyi okokból: e városok költségvetése szerényebb, nagy a szegény lakosság aránya, s a pénzügyi politika kevéssé szociális szempontú. Másrészt, a nagyvárosi növekedés a fejlődő országokban a leggyorsabb, így szinte reménytelen a növekvő igények utolérése (a kis- és középvárosok többnyire kirekesztődnek a modern fejlődésből). A fejlődő országok nagyvárosi régióinak növekedését a gyors iparosítás és jelentős belső vándorlás vezérli. Következményeként e nagyváros-régiók társadalma gyakran erősen polarizált társadalmi osztály-, jövedelem s nem ritkán faji-etnikai szempontból. Ez jelentős térbeli szegregációban is kifejeződik, főleg a szegények és a gazdagok között. A szegregációs skála egyik szélén találjuk a nagy tömegű szegény rétegeket, favellákban, nyomornegyedekben. A másik szélén pedig a középosztály és a gazdagok magas színvonalú, jól felszerelt lakóterületeit. Az alsó osztályok s a középosztály között is jelentős az elválasztó vonal. A felső osztályok félelme az erőszaktól valóságos erődítmény-lakóparkokat eredményez, magas falakkal, kapuőrséggel. Ez a „félelem-architektúra" még jobban feldarabolja a városi teret, és még inkább komplikálja az infrastrukturális ellátást, mivel a gazdagok gazdaságilag és politikailag elválnak az egész városi közösségtől. A globalizáció nagyon megerősíti a nagyvárosi régiók vonzerejét a fejlődő országokban. Számos országban a nemzeti piacra termelő vállalatok (a gyakori importhelyettesítő iparosítás termékei) elvesztették a nemzeti protekcionizmus védelmét, s a 18