Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. lesztés és -rendezés kérdései, fővárosi feladatkörben lévő közszolgáltatások szervezése voltak, míg az agglomeráció és a főváros között a területfejlesztés és településfejlesztés terveinek összehangolása, a kommunális ellátással összefüggő problémák (hulladék, víz, szennyvíz), a közlekedés, a középszintű oktatási és egészségügyi intézmények működtetése és fejlesztése. Az 1994-es törvénymódosítás hatása A gazdaságilag, társadalmilag és gyakran fizikailag is összefonódott nagyvárosi térség és a rendkívül széttöredezett közigazgatási szerkezet ellentmondása nagyon hamar nyilvánvalóvá vált. A problémákat felismerve, a főváros önkormányzata 1991-ben programot indított a nagyvárosi közigazgatási rendszer reformjavaslatainak kidolgozására. A főváros megbízásából három elkülönült szakértői csoport 1993 végére alternatív modelleket dolgozott ki. A javaslatok különböző közigazgatási felfogást tükröztek, mégis megoldást kívántak találni a klasszikus dilemmákra.

3 Végül 1994 őszén az országgyűlés módosította az önkormányzati törvényt. A módosítás során az új szabályozás hatályon kívül helyezte a „fővárosi" törvényt, és „beolvasztotta" azt az egységes önkormányzati törvénybe. Az új törvény tehát a fővárosi térség közigazgatási problémáira is megoldást kívánt találni. A szabályozás nem követte hűen egyik kidolgozott modelljavaslatot sem. A jogszabály kialakítására rányomta a bélyegét, hogy az ország és (várhatóan) Budapest vezetését ekkor ugyanaz a koalíció adta. A főváros közigazgatása - éppen a főváros központi szerepének köszönhetően - mindig hangsúlyozottan politikai jelleggel bír. Nagy, egységes és erős fővárosi önkormányzat ugyanis képes valós hatalmi ellensúlyt képezni, míg egy megosztott, ellentmondásokkal terhelt, korlátozott hatás- és feladatkörű önkormányzat erre nem alkalmas. Az adott politikai konstellációban az államhatalom „megengedhette" magának (és kétharmados többség birtokában képes is volt rá) a főváros megerősítését, - a fővárosi vezetésben addig hatalmon lévő - koalíciós partner javaslatainak beépítését. A törvény sajátos centralizációs lépéssel vélte megteremteni a fővárosi egységes igazgatást. Az alkalmazott konstrukció sok elemében a második modellj avaslatot kö3 Kilényi Géza javaslatának lényege: egységes igazgatású nagyvárosi központ, véleményező javaslattevő, ellenőrző szerepkörű és származtatott hatáskörökkel rendelkező kerületi testületek, felülről megalkotott föderális rendszerű sokfunkciójú agglomerációs önkormányzat. A Városkutatás Kft. modellje: önálló kerületek, de felettük Főváros-„állam", mely közvetett módon szabályozza a kerületeket és egyben redisztribúciós központ is, Budapest Régió Önkormányzata, kiegészülve speciális felelősségű önkormányzatokkal. A Szegvári Péter általjavasolt „city-koncepció": a City egy önkormányzat, nagy-budapesti és az agglomerációs igazgatás megszervezésére, francia mintájú kényszertársulásos városközösségek, illetve önkéntes csatlakozáson alapuló céltársulás. 186