Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Beluszky Pál: Az elővárosok útja Nagy-Budapesthez 121-152

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. : : ::•"•':":''"." :• :.'."/.'........., ,, Utca Budafokon, 1920-as évek Erdélyi Mór felvétele BTMKiscelli Múzeum Fényképtár alkalmazottak, sőt szabadfoglalkozásúak is (Rákos-mente, Békásmegyer, Pesthidegkút, Alag, Alsó- és Felsőgöd, Pestszentlőrinc). Más telepekre továbbra is a megtelepedés olcsósága vonzotta a lakókat (Pestszentimre, a csepeli Királyerdő, a Pacsirtatelep, Gyálliget stb.). E telepeken, községekben kiépítetlenek voltak a közmüvek, nem léteztek építési előírások, kicsiny, olcsó telkekhez is hozzá lehetett jutni. Új jelenség volt, hogy egyes régebbi elővárosokból, telepekről is sokan áthúzódtak az újonnan keletkező, olcsóbb telepekre. Az autóbuszközlekedés megjelenése nyomán a Budai-hegység községei - Pesthidegkút, Budakeszi, Budaörs, Solymár, Üröm stb. - is közelebb kerültek a fővároshoz; itt is megindult néhány színvonalas kertvárosi telep kialakulása (Budaliget, Máriaremete, Remetekertváros). Az elővárosi övezet lélekszáma a két világháború között is töretlenül növekedett. 1920 és 1930 között a lélekszám-gyarapodás évi átlaga 4,4% volt (Budapesten csak evi 0,8%), s a későbbi peremkerületek lélekszáma meghaladta a 400 ezer főt. 1930 és 1941 között ugyan csökkent a növekedés üteme - évi 2,6%-ra -, de a növekedés 140