Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Szemző Hanna: Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben 93-119
Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. A keresztényszocialista „fellegvár" megteremtésére egyre kevesebb esély volt. A szociáldemokrata párt 1904-re, az egyesítés évére teljesen bevette Floridsdorfot. Számtalan jól működő kulturális és politikai egylete - mint például a természetjárók vagy a biciklizök köre, az énekkar, a női egyenjogúságért küzdő Libertás és a mozgalmárokat tömörítő Vorwärts - illetve a szakszervezetek mind a szavazóbázis folyamatos növekedését segítették elő. Ezen felül, az 1903-as elsöprő győzelem a harmadik kúriában azt is jelentette, hogy a kispolgári szavazók egy része bizonyosan átszavazott a szociáldemokrata pártra, hiszen a választásra jogosultak körét nem bővítették ki. Az egyesítési lázban a szociáldemokratáknak sikerült politikai tőkét kovácsolniuk a helyi lakosok félelmeiből. Az egyesítéstől az élelmiszerárak és a lakásbérek emelkedését várták, és azzal vádolták Anton Anderer polgármestert, hogy saját hatalma megtartása érdekében kiárusította Floridsdorfot. Mindemellett tartottak - és joggal - Lueger munkásellenes politikájától, és siratták az álmot, hogy Alsó-Ausztria fővárosa lesznek. Az különösen dühítette a szociáldemokratákat, hogy Lueger költözik be a sok áldozat árán megépített városházára. Végül, kitűnő politikai fogásként, népszavazást követeltek az egyesítés kérdésében. Érvelésük szerint az egyesítés mellett kardoskodó keresztényszocialista képviselők mind az első és második kúria képviselői voltak, ami mindössze 57, illetve 158 szavazót jelentett az egyesítés ellen szavazó, és 4365 leadott voksot jelentő harmadikkal szemben. 55 A „nép véleménye" egyébként számtalanszor felmerülő téma volt a viták során. Mindkét párt erre hivatkozva foglalt állást az egyesítés mellett vagy éppen ellen. A konzervatív bécsi lap & Deutsche Zeitung-a majdani Duna-Odera-csatorna szerepét és fontosságát elemezve - nem mulasztotta el hozzátenni, hogy: „az ott lakó népességnek is kifejezett óhaja, hogy Béccsel egyesüljenek és ez elől a törekvés elől semmilyen kormány vagy tartományi gyűlés sem zárkózhat el." 56 Nem meglepő, hogy az Arbeiter Zeitung éppen az ellenkező következtetésre jutott: „Az egyesítéssel immár komolyra fordul a dolog. Ezért ki kell végre mondani, hogy a legmértékadóbb hely, Floridsdorf lakosságának nagyrésze a tervet, amellyel már eddig sem rokonszenvet, elutasítja." 57 A vitában csupán a liberális lapok, Bécsben a Neue Freie Presse, helyben pedig a Floridsdorfer Zeitung maradtak visszafogottak. Az egyesítés mellett, Floridsdorf részéről két igen erős gazdasági érv szólt: egyrészt a település súlyosan eladósodott 58 , másrészt - és ez következik az előbbiből csak Bécstől remélhette az elmaradt infrastrukturális fejlesztések finanszírozását. A 55 Volksbote, 1904. november 17. 56 Deutsche Zeitung, 1902. július 10. 57 Arbeiter Zeitung, 1904. november 6. 58 A Floridsdorfer Zeitung bécsi lapokra hivatkozva állította 1904. szeptember 24-i számában, hogy több milliós hiánya van a település költségvetésének. 114
