Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Enyedi György: Nagyvárosi régiók 9-25
Enyedi György NAGYVÁROSI RÉGIÓK Jelenleg több mint 300 egy millió lakosnál népesebb városrégió van a Földön. Legalább 120-ban tízmilliónál többen élnek. 2025-re a városrégiók száma mindkét kategóriában feltehetően megkétszereződik. E városrégiók nagy kihívást jelentenek a kutatóknak és a politikai döntéshozóknak a XXI. század kezdetén. A világméretű gazdasági integráció és a felgyorsult városnövekedés elavulttá teszi a megszokott tervezési és politikai stratégiákat, míg az új megközelítések még kísérleti stádiumban vannak. Az új jelenségek új elgondolásokat és új cselekvési formákat kívánnak. A „globális városrégiók" koncepciója P. Hall (1966) 1 , valamint Friedmann és Wolff (1982) 2 világvárosaira és Sassen (1991) 3 globális városaira vezethető vissza. A városnövekedés szakaszos jellegét felvázoló modellek is feltételezték, hogy a legfejlettebb országok dezurbanizációs szakasza (1970-es évek, 1980-as évek első fele) után az információs társadalom hálózatokra épülő társadalmában új nagyvárosi csomópontok jönnek létre. 4 A globalizáció a városrégiók jelentőségét megerősítette, központi szerepük egyre fontosabb a modern társadalomban és gazdaságban. Egyidejűleg egy sor városrégió integrálódik a körülötte lévő megyékkel, agglomerációkkal, hogy regionális léptékű koalíciót alkossanak a globalizáció veszélyeinek és lehetőségeinek kezelésére. E folyamatban a közelmúlt években a globális városrégiók a világ új és döntő jelentőségű földrajzi jelenségeiként emelkedtek fel. E feltételezést öt szempontból tesszük mérlegre. 1. Miért éppen most fejlődnek a városrégiók, amikor több elemző a földrajz végét jósolja, a helyek jelentőségének eltűnésével? 2. Hogyan válaszoltak a nagyvárosok gazdasági és társadalmi szervezetei a globalizációra, ez milyen új problémákat eredményezett? 3. Milyen kormányzati feladatokkal szembesülnek a globális városrégiók jólétük megóvása érdekében? 1 HALL 1966. 2 FRIEDMANN - WOLFF 1982. 309-344. p. 3 SASSEN 1991. 4 ENYEDI 1988. 9
