Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Kubinyi András: Buda, Magyarország középkori fővárosa 11-22

„A legmagasságosabb Isten [...] magát ezt a Buda városát, amelybe tiszteletre méltó és nevezetes fekvése és alapítása miatt Magyarország mindenkori királyai, valamint a mondott magyar királyság főpapjai, nemkevésbé bárói és tekintélyesebb nemesei és mágnásai összejönni, és általában tartózkodni szoktak, annyira kiemelte, hogy amint magát ezt a Buda várost királyi széknek és királyi trónusnak nevezik, úgy a mondott magyar királyság ugyanazon városai hozzá fordulnak és sereglenek."

21 Ez a szöveg „solium regale thronusque regius"-t említ, azaz a szintén „trónus" jelentésű solium mellett magát a trónt is megnevezi. Itt tehát egy negyedik hasonló értelmű kifejezést találunk, a „királyi" jelzőt is két külön szóval fejezve ki. Ez lehet a szokásos középkori jogi nyelv hatása: ugyanazt a kifejezést többféle megfogalmazásban használják, de lehet tudatos megkülönböztetés: például itt a „solium", esetleg „terem", azaz „aula", tehát végeredményben „udvar" értelemben is szerepelhet. Ma ezt már nehéz lenne eldönteni. Az mindenesetre tény, hogy a budai tanács elsősorban két dolgot emel ki: a város a király és a nagyurak rezidenciája, valamint az összes magyarországi város vezetője, amely támogatást nyújt a hazai városi rendnek. Hozzá kell tennünk: minden jel arra utal, hogy a budai tanács ezt a szövegezést nem ekkor találta ki. Wann Pál, a budavári Nagyboldogasszony-templom plébánosa ugyanis 1497-ben két, a pápához benyújtott kérvényében - amelyekben plébániája jogait akarta kiterjesztetni - egyháza jelentőségét részben az egy évvel későbbi, 1498-as oklevéllel szó szerint azonos szöveggel akarta igazolni. Mivel valószínűtlen, hogy a város jegyzője a plébános által egy évvel korábban a pápához eljuttatott kérvényeit használta volna fel - amelyekből értelem szerint kimaradt a királyi trónusra való utalás -, kellett lennie egy közkézen lévő ősszövegnek, amelyből mind a plébános, mind a városi tanács merített. Wann 1497. május 13-i kérvénye említi a „tiszteletreméltó és nevezetes fekvést és alapítást" - csak azt egyházára vonatkoztatja -, a király állandó ott-tartózkodását, viszont azt is, amit az 1498-as oklevél nem említ: „a világ különböző részeiből igen nagy itt a nemesek, kereskedők és más különböző személyek összesereglése".

22 Wann megkapta plébániájának az archipresbiteriátus címet azzal a joggal, hogy főpapi áldást oszthat, amennyiben nincs főpap jelen. E megkötés ellen 1497. június 15-én a pápához folyamodott azzal, hogy mivel a magyar királyok nagyrészt Budán székelnek, udvarukat pedig több főpap követi, ritkán nem vesz részt ünnepi misén főpap, így csak pápai legátus vagy a veszprémi püspök jelenlétében legyen érvényes a megszorító kikötés.

23 Végül még egy adat Budára mint királyi székre vonatkozóan. 1521. június 29-én, Szulejmán nándorfehérvári hadjárata idején II. Lajos a pápához fordulva segítségért azt írta, Nándorfehérvár elfoglalása után a szultán azzal fenyegetőzik, hogy Budára megy, „ahol királyi székem van".

24 Itt megint a „sedes" szó fordul 13 Aßvaros és környékének települései a középkor végén