Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Kugler, Georg: A középkori lovagrendektől a modern érdemrendig 81-87

Ismeretlen mester: Mária Terézia a Szent István-rend női ornátusában, 1764. Kunsthistorisches Museum, Bécs, lt. sz.: GG.6743. Anonymes Gemälde: Bildnis der Königin Maria Theresia in einem Damenornat dess königlich ungarischen St. Stephans-Ordens, 1764. Kunsthistorisches Museum, Wien, GG.6743. tábornoki, a törzstiszti, illetve az egyszerű tiszti rangfokozatnak megfelelően. A rendbe való felvétel a tagoknak lovagi méltóságot és nyugdíjat jelentett. Problémák csupán a nagymesteri méltóság körül adódtak. Nem tűnt megfelelőnek - Lotharingiai Ferenc német-római császár egyenesen kedvezőtlennek találta -, hogy ezt a posztot Mária Terézia töltse be. Ezenkívül a császár előre látta, hogy az aranygyapjas rend összeférhetetlenségi határozatai egy újabb Habsburgházi rend alapításakor bonyodalmakhoz fognak vezetni. Az inkompatibilitás problémája már akkor felmerült, amikor először gondoltak egy katonai rend megalapítására. A kérdést Mária Terézia 1758-ban úgy oldotta meg, hogy a rend első két tagját, Lotharingiai Károly herceget és Leopold Joseph Daun marsallt kivételként kezelte, 1759-ben pedig kibővítette a rend alapszabályait. A jelvény formáját több lehetséges változat vizsgálata után - amelyek közül nem egyet maga a császárnő javasolt - az alapszabály 7. cikkelye rögzítette. A rend jelvénye az immár klasszikusnak számító Tatzenkreuz (mancs, kereszt) lett. Tiszta aranyból készült, fehér zománcbevonattal. A középső, kör alakú mezőben az osztrák főhercegi címer, a piros-fehér-piros csíkos pajzs volt látható, körülötte a FORTITUDINE felirattal. Az érdemrend hátoldalára az uralkodói pár zöld babérkoszorú övezte monogramját vésték: az MT és F 85