Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

FÜGGELÉK - Katalógus 547-583

3.3. AZ 1848/49-ES SZABADSÁGHARC ÉS FERENC JÓZSEF KORA 1848 március 15-én Pesten kitört a polgári forradalom. A konzervatív birodalmi osztrák politika 1848 őszétől önvédelmi harcra kényszeríttette a magyarságot. 1849. január 5-én a császári-királyi sereg túlerejű támadása nyomán a magyar honvédség feladta a fővárost, és az „elismerten tarthatatlan pont"-nak tartott várat. A nádori lakosztályba 1849 januárjában Alfred von Windisch-Grätz herceg (1787-1862) telepedett be, azonban ünnepélyesnek és diadalmasnak tervezett bevonulása elmaradt. Katonái tüzelésre készen tartott lőfegyverekkel, félve haladtak előre az utcákon. Négy hónappal később a dicsőséges tavaszi hadjárat befejezéseként a magyar honvédsereg a budai vár visszafoglalását tűzte ki célul. A szimbólumként is becsült királyi székhelyet 5000 főnyi császári helyőrség védte Heinrich Hentzi (1785- 1849) tábornok vezetésével. Az ostromot irányító honvéd tábornokot, Görgey Artúrt (1818-1916) meglepte, hogy Hentzi néhány hónap leforgása alatt milyen jól védhető erődítménnyé építette ki a várat. A palota az ostrom alatt többször kigyulladt, május 16-án pedig leégett a Sándor-palotával és a Várszínházzal együtt. A döntő roham május 21-én a Fehérvári kapunál indult meg, az osztrákok a palota főépületébe húzódtak. A honvédek órákon át tartó véres kézitusában foglalták vissza a várat. Budavár visszavétele a magyar függetlenség szimbólumává vált a kortársak és a kései utódok számára is, akik ezt szentesítették az 1993-ban alkotott törvénnyel, amely május 21-ét a Magyar Honvédelem Napjává emelte. A szabadságharc leverése után, 1850. október 14-én Albrecht főherceg (1817-1895) - az 1849-ben Olmützben beiktatott új császár, I. Ferenc József nagybátyja - mint Magyarország kinevezett katonai és polgári kormányzója bevonult Budára. A Sándor-palotában rendezkedett be, mert a királyi palotát a harcok annyira megviselték, hogy a kormányzó főhercegnek új lakosztályt kellett építeni. A szabadságharc alatt kétszer is elmenekített, Orsován szerencsésen meglelt koronázási jelvények 1853-ban visszakerültek a palotába. I. Ferenc József először 1852-ben látogatott Budára, majd 1857-ben ifjú feleségével, Erzsébettel és egyéves kislányukkal, Zsófiával. Útjukat családi tragédia árnyékolta be, a királyi palotában vérhasban váratlanul elhunyt a kis főhercegnő. 1865-ben jött ismét a császári pár Budára, ahol különösen a világszép uralkodónét kitörő lelkesedéssel fogadták. Június 7-én este fáklyásmenet vonult fel a palotába, a császári zenekar eljátszotta a Rákóczi-indulót, a menettel érkező cigányzenekar pedig az osztrák himnuszt. Még ugyanabban az évben, 1865. december 14-én délelőtt 10 órakor a palota tróntermében I. Ferenc József császár megnyitotta a magyar országgyűlést 1866-ban az osztrák-porosz háború miatt fenyegettetve Erzsébet császárné gyermekeivel, Gizellával és Rudolf trónörökössel Budára menekült. Közben folytak a tárgyalások a magyar nemzet és a Habsburg-uralkodó közötti kiegyezésről, amely 1867-ben kölcsönös engedmények után létre is jött. 1867. június 8-án I. Ferenc Józsefet látványos külsőségek közepette magyar királlyá koronázták. Ősi szokás szerint a nádornak kellett volna a koronát a király fejére tenni, István főherceg azonban halott volt. Nádor nem lévén, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kapta „személyes megbízottként" ezt a megtiszteltetést. A koronázás alkalmából Budára érkező előkelő vendégeket jobb híján Pestre, az Angol Királynő Szállóba költöztették. A koronázási ünnepségek alkalmával bizonyossá lett, amit valójában már mindenki régóta sejtett: a királyi palota a megnövekedett feladatokhoz kicsi, szükség lenne megnagyobbítására. A gondolatot először Andrássy Gyula gróf, majd Erzsébet, királyné vetette fel. (H. Sz. A., E D. K.) A palota 1848 előtti belső berendezéséről Hunfalvy János 1857ben így tudósít: „A főhomlokzat első emeletében a királyi szobák voltak. [...] Előszobán át, szürke alapon szürkére festett szobába jutottak, mellynek falait nagy tükrök és szőtt képek díszesíték, a szögletekben színes üvegedények voltak. E szobához balfelől a császárné kihallgatási terme csatlakozék, mellynek falait németalföldi szőnyegek boríták. Ezután következett a társalgási terem igen szép asztallapokkal, edényekkel, gyertyatartókkal. [...] Az öltözőszobához a dolgozószoba csatlakozott, zöld atlasszal, ehhez a hálószoba, világoskék hímzett kárpitokkal. Ezután következtek a király szobái, nevezetesen az öltözőszoba sárga, a biliárdterem búzavirágszínű kárpitokkal, a dolgozószoba, a kihallgatási terem, mellynek falait németalföldi alakos szőnyegek boríták. A hátfal közepén a vörös bársony királyszék állott..." Az 1848-49-es szabadságharc után, a sérült királyi palota újjáépítése során a termek berendezése is részben megváltozott. „Ha a balszámyban az első emeletbe jutottunk, jobb felől két előszobába lépünk, mellyek most sokkal szebben díszítvék és bútorozvák, mint azelőtt voltak. Mindkét szobának padlata és falai gipszvakolattal borítvák s gazdagon aranyozvák. Általában a várpalota legtöbb szobája fehér gipszvakolatú s gazdagon aranyozott. [...] A viliárok, fali és koszorúgyertyatartók mindenütt szintén aranyozottak." (Sz. D. G) 3.3.1. August von Pettenkofen (1822-1888): Budavár visszafoglaló ostroma északnyugatról, 1849. május 21-én. Papír, litográfia 26,4 x 39,2 cm. Jelzés a képben lent jobbra: „C. AP. 1849", a kép alatt balra, jobbra: „Gez. und lith. v. C. A Pettenkoffen - Gedr. b. J. Höfelich". BTM Fővárosi Képtár, lt. sz.: 28.388. 3.3.2. Fischer L. (műk. XIX. század közepe): Hentzi halála, 1849. Papír, vízfestmény, 33,4 x 45,5 cm. Felragasztva egy másik lapra, amin felirat van: „Tod des General Hentzi bei der Erstürmung von Ofen. 1849. Original Aquarelle von L. Fischer N H. T... 1277". BTM Fővárosi Képtár, lt. sz.: 3629. 3.3.3. Magyar és német nyelvű hirdetmény Budavár bevételéről, 1849. május 21. Budavára a miénk! (Die Festung Ofen ist in unserer Gewalt!) Papír, nyomat, 39,4 x 50 cm. BTM Kiscelli Múzeum, lt. sz.: 4414. 571