Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

FÜGGELÉK - Kovácsi Béla: Világörökség 539-546

Ezt követően kezdeményezte a Múzeumok és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsának (ICOMOS) segítségével az UNESCO a világ kulturális örökségének védelméről szóló egyezmény-tervezet előkészítését. Ugyancsak a 60-as években vettek lendületet az emberi környezet és a természeti értékek megóvása céljából létrejött környezetvédő mozgalmak. Ezek hatására rendeztek konferenciát 1968-ban a bioszféra veszélyeztetettségéről, majd 1971-ben Ramsarban, az úgynevezett nedves zónák konzerválásáról, végül 1972-ben Stockholmban világkonferenciát tartottak az emberi környezet védelméről. Itt szintén két alapgondolatotjártak körül: a természeti értékek egyetemes örökséget képeznek és ezen örökség megóvása egyértelműen az egész emberiség szempontjából szükségszerű, mivel egyrészt elválaszthatatlan történelmétől, másrészt jövőjének záloga. Ez utóbbi alapgondolat - a természeti értékek védelmének igénye és szükségszerűsége - öltött testet tehát az egyezmény másik céljaként Ezután az IUCN (Természetvédelmi Világunió) és az UNESCO tevékenységében és programjában megtörtént a két nagyon nemes cél integrálása. Végül az UNESCO és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Környezetért csoportja a kétféle egyetemes örökség - kulturális és természeti - védelmének tényét, célját és módját egyetlen egyezményben rögzítette, amit az UNESCO konferenciája 1972. november 16-án elfogadott és kihirdetett. Az UNESCO akkoriban ezzel a tettével úttörő mozgalmat indított, az egyezmény pedig teljesen eredeti és újító karaktert mutatott. Nevezetesen: az egyetértés és kölcsönös együttműködés lehetséges voltát a művészet és történelem, valamint a természeti szépségek és tudományos eredmények tekintetében: hiszen a megóvandó értékek sorsa nagymértékben függ a vonatkozó tudományok (archeológia, történettudomány vagy művészettörténet, továbbá biológia vagy ökológia) színvonalától, hatáskörétől. Az egyezmény szövegébe - széles hatósugárral - beiktatták az univerzális és különleges érték fogalmát is, amely magába foglalta természeti vonatkozásban: a természeti „műemlékeket" (fizikai és biológiai alakulatokat), a geológiai és fiziográfiai alakulatokat, képződményeket, a természeti tájakat, továbbá kulturális vonatkozásban: a műemlékeket, a műemlék-együtteseket és -helyszíneket, valamint a kultúrtájakat. 3. Az egyezmény tartalma Az egyezmény meghatározza, hogy milyen természeti vagy kulturális helyszínek jöhetnek számításba a Világörökség Jegyzékbe kerülés szempontjából, továbbá meghatározza az egyezményt aláíró államok feladatait a lehetséges helyszínek azonosításában, illetve az azok védelmében és megőrzésében betöltött szerepüket. Az egyezmény aláírásával műiden egyes állam vállalja országa területén nemcsak a világörökség-helyszínek megóvását, hanem egyéb nemzeti örökségének megőrzését is. 4. A Világörökség Bizottság Az egyezményhez 1999 végéig 156 ország csatlakozott, Magyarország 1985-ben. Az egyezményhez csatlakozott tagországokon belül 21 tagú kormányzati bizottság létesült a kiemelkedő, egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti örökség védelmére, Világörökség Bizottság elnevezéssel. A Világörökség Bizottság dönt a helyszínek felvételéről, majd összeállítja, vezeti és Világörökség Jegyzék címmel nyilvánosságra hozza az addig felvett - az általa megállapított követelményeknek megfelelően kiemelkedőnek, egyetemes értékűnek, tehát világörökségnek tekintendő - kulturális és természeti emlékek listáját. 540