Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Rostás Péter: Egy helyiség helye : a Budavári Palota Hunyadi Mátyás-termének története. Függelék: A Hunyadi Mátyás-terem kivitelezése 487-538

különösen: 40. A 70-es évektől maguk a bútormintalapok is a belső tér ábrázolására törekszenek (HIMMELHEBER, 1988,36.). Miközben az osztrák mintalap-publikácók, úgy tűnik, csak a 80-as évek végétől közölnek teljes belső tereket (lásd: SCHOLDA, 1991, 27.), a bécsi iparművészeti múzeum rendszeres kiállításain csak 1885-ig szerepelnek berendezett szobák, mivel a „Gartenbaugesellschaft" éves nagy bútorkiállításai veszik át ezt a szerepet. Lásd: WICKHOFF, 1885. 81. Szmrecsányi Miklós a Halászbástya kapcsán így fogalmazza meg ennek célját: „Nagy szükségünk van arra, hogy legyenek művészeink, kik élethivatásuknak tekintsék nem csak a meglevő műemlékeink fenntartását és helyreállítását, de képesek legyenek olyan alkotásokra is, melyek a magyarság dicső hagyományait, nemzeti királyai alatt átélt fényes múltját, elpusztult emlékeinek szellemében és formanyelvén elevenítik fel", illetve: „A történeti hagyományok által megszentelt helyeken csak a történeti művészet lobbantja fel a régi dicsőség lángját" (SZMRECSÁNYI, 1906,225., 231.). 82. VADAS, 1996,40., 42. - A Kir. Várép. Biz. 121/1895. sz. határozatában 2500 forintot szavaz meg „az ezredéves kiállítás alkalmára készítendő rajzok, valamint a gyps-modell szállítása, felállítása és helyreállítása körül felmerülő költségek engedélyezése iránt". 83. BFL, Kir. Várép. Biz., II/3.a. 1895. október 8-i XXXIII. ülés. 84. BFL, Kir. Várép. Biz., II/3.a. 1895. december 23-i XXXIV. ülés. Az ülés jegyzőkönyve egy 3970. sz. miniszterelnöki leiratot is említ. 85. BFL, Kir. Várép. Biz., II/3.a. 1896. április 8-i XXXVI. ülés, 4622/ME sz. leirat. 86. GÁBOR, 1996a, illetve GÁBOR, 1996b. - A magyar emlékekből összeállított épülethalmaz gondolata mint a Történeti Főcsoport helyszíne Schickedanz második pályázatában fogalmazódott meg. Miután első pályázata ellen az a kifogás merült fel, hogy nem magyar emlékeket használ fel, a „második pályázatra gondosan előkészült: hagyatékában fennmaradtak a fricsi várkastély, a lőcsei városháza és a késmárki vár többé-kevésbé pontos felmérései, melyeket tervéhez segédanyagul használt" (lásd GÁBOR, 1996a, 79.). 87. KISMARTY-LECHNER, 1945,77. 88. Hogy Kismarty-Lechner tényleg a várépítési irodában dolgozott, kiderül Hauszmann 1905. február 3-i felterjesztéséből (BFL, Kir. Várép. Biz., II/3.b. 1898/106.). 89. GÁBOR, 1989,182. - Kismarty-Lechner Jenő fokozatosan jut el az első alternatívától a második felismeréséig, a „pártázatos", felvidéki reneszánsz felfedezéséig. 1907-ben írt A magyar Genius aesthetikája című cikkében {Építő Ipar, 1907. február 24., 70.) még így ír a „felsővidéki magyar városok Rákóczi-korabeli" építészetéről: „De nem mondhatjuk, hogy ez az architektúra a magyar népies motívumokban gyökerezik. Alig is van némi nexusban a magyar styl tiszta ornamentikával. Talán, ha a későbbi korok megengedték volna, kialakulhatott volna belőle egy eredeti magyar zamatú építésmodor. így azonban teljesen járatlan utakon, történelmi hagyományok nélkül, a modern fonnák alapján tapogatózva keresünk boldogulást." Kismarty-Lechner itt még a „históriai stylusok" „megmagyarításában" látja a nemzeti stílus lehetőségét. A nemzeti stílus kérdéskörének történeti áttekintésére Déry Attila tett kísérletet (DÉRY, 1995). Kismarty-Lechnerről lásd még: RITOÓK, 1990-91. Megdöbbentő, hogy KismartyLechner később kibontakozó rasszizmusa is logikusan eredeztethető Hauszmann semperiánus stílusfogalmából: „A mi az emberben a jellem, az a művészet országában a stílus: ez pedig nem más, mint a művészi jelenségek összhangzásba hozatala keletkezési történetével" (HAUSZMANN rektori beszéde, 7.). Mindazonáltal elfogadom Csáki Tamás szóbeli észrevételét: Hauszmann nemzetfogalma nem azonosítható az ennél jóval szűkebben értelmezett Kismarty-Lechner-féle magyarság-meghatározással. 90. VADAS, 1996,40., 42., 44., 51. 91. MIKLÓSI, 1998,118. 92. BFL, Kir. Várép. Biz., II/3.a. 1899. október 24-i LXVI. ülés. Hauszmann előterjesztésének másolata maradt csak fenn a várkapitány október 30-i jelentéséhez csatolt fordításban. Ebben a bizottság által végül elfogadott 3000 forintról (Mátyás reliefje vagy büsztje), illetve a Mátyás életéből vett falfestményekről (12 000 forint) esik szó (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Obersthofmeisteramt, 79/B/1899. Z.721.). A legfontosabb Mátyás-portrénak az ambras-i gyűjteményből származó reliefpár tagja számított, prominens műítészek hajlottak azokat Benedetto da Maiano művének tartani. Pasteiner Gyula és Pulszky Károly véleménye bizonyára nem volt Hauszmann előtt sem ismeretlen (PASTEINER, 1885, 374., illetve PULSZKY, 1878, 369.). A reliefet az 1876. májusi emlékmű-kiállításon láthatta a magyar közönség, s Rómer Flóris kezdeményezésére „számos gipszöntvényben terjedt el" (FERENCZI, 1902. - Az 1876-os kiállításhoz kapcsolódva a reliefekről: FRAKNÓI, 1877b, Rómerről lásd 7.). A mű csak a Horthykorszakban került a palota berendezésébe. 93. Alapvető áttekintése a századforduló előtt: CSONTOSI, 1890. Csontosi a kétrészes tanulmányban összesen 21 miniatúra- és 2 éremképmást közöl. - Fraknói ugyan a bautzeni Mátyás-relieffel hasonlóságot vél fölfedezni, ami a kolozsvári szobornak egyben a „hű képmás" jelleget is biztosítaná. FRAKNÓI, 1902,668-669. 94. VÁRKONYI, 1958,206. 95. Soós, 1961,47. 96. FRAKNÓI, 1877b, 8.; vö. a 93. jegyzettel. 97. LEHMANN, 1900,71. 98. BERNÁT, 1969,289. 99. Idézi Soós, 1961,41. 100. Lux, 1920. A szerző novemberben, saját kiadásában megjelent műve címlapján a kolozsvári Mátyás-szobor fényképét találjuk. A Hétben egy név nélküli írás Fadrusz szobráról: „íme, a kolozsvári Mátyás sem az az ember, aki gyöngyökkel telehintett kék524