Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Rostás Péter: Egy helyiség helye : a Budavári Palota Hunyadi Mátyás-termének története. Függelék: A Hunyadi Mátyás-terem kivitelezése 487-538

jektív felfogásnak és azon törekvéseknek is, melyek egy eredeti magyar stylus létesítése érdekében, és különösen a műipar terén, országszerte megindultak." Majd így folytatja: „És ha már egyes elmúlt culturkorszak [sic!] művészi termékeit kívánjuk megörökíteni, akkor legyen azok háttere a hazai történelem. Válasszuk történelmünk kimagasló mozzanatait, díszítsük a termeket oly stylusban és lássuk el olyan attribútumokkal, melyek az akkori művelődési és művészi viszonyokat tükrözik vissza és nevezzük el azokat a nagy királyok szerint."

22 Hauszmann a palotakomplexum architektúrájában és berendezésében az „eredeti magyar stylus létesítése" követelményére a historizmus nyelvén ad többféle, összességében rendkívül árnyalt és megfontolt választ. Nézetének alapvetése, hogy nemcsak a népit, de a nemzetit, az elitkultúrát is hajlandó magyarnak elfogadni. A megvalósítandó „magyar styl" fundamentumának mindvégig az áthagyományozottat, a művészeti múltat tartja. „Csak az a művész fog igazán újat és maradandót teremteni, aki alaposan ismeri a múltban keletkezett alkotásokat, aki behatolt azoknak szellemébe, és aki a művészi érettségnek oly magas fokával bír, hogy mérlegelni képes a réginek előnyeit és hátrányait, és céltudatosan, fegyelmezett ízléssel indul a modernség útjára" - fejti ki 1908-as előadásában.

23 Hauszmann tradicionalista művészetfejlődés-felfogását így summázza: „.. .csakis az átszármazott művészi fogalmakon keresztül lehet újakhoz, hasznavehetőkhöz jutni".

24 Nem hitetlen tehát „az új stílus kialakításának szükségével és lehetőségével szemben",

25 hanem a dekórum elvének tiszteletben tartásával, mintegy a fontolva haladó progresszióban hisz. A palotaépítkezés kitűnően illusztrálja azokat a legfontosabb tendenciákat, melyek a századfordulón egy nemzeti stílus megteremtésére irányultak. Hauszmann pragmatizmusa, konfliktuskerülő művészetszervező politikája éppen abban jelentkezik, hogy a „nemzeti palota" égisze alatt e törekvéseket megpróbálja szintézisre hozni. Alapvetően négyféle lehetőséget villant fel a budai várpalota építészete a „magyar styl" kialakítására. Az első változatot két irányból is megközelíthetjük. Egyfelől ez a történelmi stílusok „beoltása" magyaros ornamentikával, másfelől a magyar ornamenskincs „nemesítése" vagy - szó szerint - szalonképessé tétele. Hauszmann a „modern magyar építész" feladatának tartja, hogy a hazai ornamentikát „nemesített alakban" az európai építészeti hagyományba olvassza.

26 A királyi várról 1900-ban írt első monográfiájában Györgyi Géza érdemeit emeli ki e téren: „Györgyi Géza barátom és munkatársam, aki ezen ornamens fejlesztésének mestere, rythmikus összhangba hozta annak elemeit, és a magyar jellegnek fenntartásával annyira nemesbítette azt, hogy nemcsak mint építési plasztika akár síkdíszítés akár végződés vagy füzér alakjában, hanem egyéb műtárgyak díszítésére is alkalmazható". Györgyi a palota lakosztályainak részletképzésébe magyaros ornamentikát applikált, miáltal megszabadulni kívánt „a már unalomig variált akanthus, kymathion és egyéb görög alakok használatától".

27 Ezt a megközelítést bírálja Gerő Ödön éles hangvételű, Hauszmann 1903-ban tartott rektori beszédére reflektáló cikkében. „Kővé vált színészetének minősíti azt az építészetet, mely „magyar díszítőelemekkel dekorálja a régi architektúrát", s melyet „már nem lehet elevenné dekorálni magyar elemekkel sem, még magyar lelkesedéssel sem".

28 Hauszmann azonban nem csupán a művészettörténeti fő csapásirányok, az egyetemes művészettörténeti kincs magyarításában látta a lehetséges haladási irányt. Második lehetőségnek a nemzeti művészettörténeti múlt felidézését, a hazai formakincs előhívását, a magyar emlékanyagból kiinduló nemzeti tradicionalizmus lehetőségét nevezném. Alpár Ignác az ezredéves kiállítás kapcsán a történeti magyar művészethez való viszszatérést és egy ebből kiinduló fejlődés képét vetíti előre: „Mert él bennem a meggyőződés, hogy eme legdicsőbb történelmi korunk [Szent István kora - R. P.] formáit az építészetben és az építő iparban továbbfejleszteni kell és lehet, a mint meg vagyok győződve arról is, hogy e formáknak tanulmányozásából s fejlesztéséből, s ezeknek a hímzések és egyéb jellegzetes magyar díszítésekkel egybevetéséből mégis sikerülni fog egy oly stílfajt alkotni, mely határozott magyar jellegű lesz".

29 A Hunyadi Mátyás-terem létrehozásában az Alpáréhoz hasonló alkotói szándékot látunk. E mű még a két másik történelmi teremhez képest is különös jelentőséggel bír: itt mutatható ki leginkább a nemzeti építészeti múlthoz való tudatos visszanyúlás, a Mátyás-kori magyar reneszánsz felidézésének szándéka. Hauszmann a magyar reneszánszban találja meg a fejlődés alapját, mely „támaszpontul [szolgálhat - R. R], ha nem is a magyar stílus megalkotására, de arra bizonyára, hogy építészetünket nemzetünk szellemében, a jelenkor igényeihez képest termékenyít493