Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szatmári Gizella: Az Ybl- és Hauszmann-féle palotaszárnyak szobrászati díszítése. A Habsburg-terem. Függelék: Díszítő jellegű kisplasztikák az Ybl-Hauszmann-féle palotaszárnyakban (1900-1914) 457-472

ges és hiteles tárgyi rekvizitumok kellőképen tanulmányozhatók lennének...". Hauszmann - bár ilyen részletességgel e kérdéssel nem foglalkozott - a gondolatot továbbvitte, a kívánságok lényegével egyetértett. Teljesülésüket bár annak a festészet nyújtott nagyobb teret - érdemes a szobrászat műfajában is megvizsgálni. A műalkotások elhelyezéséhez Széli Kálmán miniszterelnök megszerezte a király jóváhagyását. Hauszmann mindehhez egy ügyes pénzügyi manőverrel anyagi alapot is teremtett. Emlékezéseiben ezt írja: „...az évenként végzendő építési munkák valószínű költségeit előre bejelentettük [...], sikerült a pénzügyminiszternél kieszközölni, hogy az egy évre előirányzott teljes összeg minden év kezdetén egyszerre kiutaltassék. Ezen [...] összegeket gyümölcsözőleg helyeztük el a Magyar Földhitelintézetnél. [...] A kamatokat oly művészi alkotások beszerzésére használhattuk fel, amelyek az építési költségvetésben nem voltak előirányozva."

8 Hauszmann ugyan min- Jankovits Gyula: Libatolvaj. den újabb műalkotás elhelyezésének ügyét felterjesztette jóváhagyásra az építési bizottsághoz, ez a fajta anyagi háttér mégis szabadabb kezet biztosított számára a művészek felkérése, a megbízások kiadása tekintetében. Az építkezés költségei mintegy 22,5 millió koronát tettek ki (nem számítva a berendezésre fordított összeget), a művészi tiszteletdíjak pedig 1,5 millió koronára rúgtak (több mint 6,6%). A tervező (és művezető) építész a palota díszítésénél a nemzeti gondolatot képviselte, mindenekelőtt a magyar művészek minél szélesebb körű foglalkoztatására fordított nagy gondot, továbbá a magyar történelem és mondavilág megjelenítésére, végül pedig a magyaros díszítőmotívumoknak a körülményekhez képest leggyakoribb alkalmazására.

9 A hazai kortárs művészek - köztük kezdő fiatalok is - a palota külső-belső díszítésével kapcsolatban számos jelentős feladathoz jutottak. Az épülethomlokzatok adta lehetőségek természetesen a szobrászoknak kedveztek. Hauszmann az épületplasztikai díszítések programját a birodalmi gondolat illusztrálásának, többoldalú kifejezésének szentelte. „Megjelent" itt személyesen maga az uralkodóház és - allegorikus figurák által - annak magasztalására, dicsőítésére is sort kerített. A belső díszudvar főkapuján márványtábla hirdette a palotát díszítő és bővítő uralkodók emlékezetét. A tábla melletti fülkékben a Földművelés és a Kereskedelem Donath Gyula (1850-1909), a Szobrászat és a Festészet Jankovits Gyula (1865-1932) műve volt. A kapu két oldalát a méltóságot és hatalmat megtestesítő dühös oroszlánok őrizték, Fadrusz János (1858-1903) munkái. A belső pár - Soós Gyula szavával élve: a „tartalék őrség"

10 - nyugodtan ült a helyén. Szemben, a belső, udvari homlokzaton nyílt a király lakosztályába vezető kapu, két oldalán Senyéi Károlynak (1854-1919) a Háborút és Békét szimbolizáló mozgalmas domborművével. Ezek a király kezében összpontosult hatalmat: a háború és a béke közötti választás, döntés lehetőségét és felelősségét jelképezték. A tróntermet magába foglaló szárny belső (Oroszlános udvar felöli) homlokzatán emelkedő oromablak két oldalán a monarchia folyóka utaló négy nőalak állt. A Tiszát és a Drávát Köllő Miklós (1861-1900), a Dunát és a Szávát Mayer Ede (1857-1908) mintázta meg. A jó királyt dicsőítik a trónterem feletti párkányon a királyi erények: Senyéi Károly műve az Igazság és a Nagylelkűség, Köllő Miklósé a Bölcsesség, Tóth Istváné (1861-1934) az Irgalmasság. Az új, krisztinavárosi szárny nyugati homlokzatán a monarchia országait jelképező figurák sorakoztak: Holló Barnabástól (1865-1917) Magyarország és Dalmácia, Horvátország és Szlavónia Mayer Ede munkája, Erdélyt és Fiumét Köllő Miklós szobrai jelenítették meg. 459