Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456

lékoltáron: Túry Gyula (Cegléd, 1860-Budapest, 1932): Szent Zsigmond, valamint Hegedűs László (Szentes, 1870-Budapest, 1911): A napkeleti bölcsek című festménye feltehetőleg elpusztult az ostrom idején.

108 A hozzá csatlakozó benyílóban, a Szent Jobb-kápolnában a főoltár dísze volt Roskovics Ignác Szent Istvánt merev tartásban ábrázoló, erősen lineáris, szecessziós aranymozaik képe.

109 A bombázások után ez csodával határos módon megmaradt, az 1950-es években, a bontások során verték szét. Ennek az akciónak véletlenül tanúja volt a balatonalmádi plébános, aki a megmaradt darabokat berakta a kocsijába és elvitte az almádi templomba, ahol helyreállították és mind a mai napig nagy kegyelettel őrzik (sajnos Lotz Károly neve alatt). Ebben a kápolnában őrizték meg a híres Pollaiuolo-féle kazulát, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található. Erről is azt hitték, hogy elégett, de szerencsére megmenekült.

110 A bombázások után megmaradt művek szétszóródtak, különféle állami intézmények ékesítésére hordták el őket, egy részük múzeumba került.

111 A XX. századi újjáépítések idején senki sem gondolt arra, hogy az újkori palota múltjára, eredeti rendeltetésére utaló enteriőrökből bármit is megőrizzen vagy helyreállítson, úgy, ahogyan Európa több elpusztult (majd később újjáépített) uralkodói rezidenciájában tették. Ma pedig a közönség egyre csak keresi a volt királyi termeket. JEGYZETEK I.HAUSZMANN, 1912. 2. Vorr, 1955. A budai palotába juttatott berendezési tárgyak Voit által vizsgált XVIII. századi leltárai után a jelen számban közölt 1796-os leltár, valamint a XIX. századiak, amelyek a bécsi Hofmobiliendepot gyűjteményében találhatók (lásd Ilsebill BartaFliedl cikkét kötetünk 371-376. oldalán), még feldolgozatlanok. 3. GARAS, 1968a, GARAS, 1969. 4. YBL, 1956b. 5. A palota képanyagát az 1880-as évektől kezelik egy egységként. A XIX. században a „Szentkorona Gyűjteménye" néven emlegetik, 1920-tól „A Magyar Korona Gyűjteménye" néven. Az elnevezéssel hangsúlyozni kívánták, hogy az anyag nem a király tulajdona. (Viszont a palotából kölcsön adott, különféle kiállításokon szereplő darabok mellett következetesen „király Ő Felsége tulajdona" megjelölés szerepel.) A 600 darabos szám kizárólag az ingó képzőművészeti alkotásokra vonatkozik. 6. A dolgozatban felhasznált útikönyvek és ismeretterjesztő cikkek többek között: SCHAMS, 1821,1822; FELDMANN, 1827; CSAPLOVITS, 1829,171-172.; TSCHISCHKA, 1836, 278-279.; NOVAK, 1837; MAILATH, 1839,1119-1122., 1127-1129.; KOHL, 1842; MOSHAMER, 1843; Királyi Palota Budapest. Vezető a palotához. Budapest, é. n. (1928); MESTERHÁZY, 1929; Der ungarische Reichstag. Turistakalauz. Budapest, é. n. (1938). 7. VU, 1885. április 5., 222. 8. VOIT, 1955,225. 9. A királynő Szent István-tisztelete régi Habsburg-hagyomány; lásd I. Miksa innsbrucki síremlékét (Hofkirche), amelynek szoborsorozata Szent István figurájával kezdődik (Kari V. Kunsthistorisches Museum, Bécs, 2000. Kiállítási katalógus.). A budai munkálatok közvetlenül a pozsonyi vár kápolnájának díszítése után történtek (SÁSKY, 1980,129.). 10. Az eredeti oltárkép a Hauszmann-féle átépítéskor elkerült a palotából, azóta lappang. Vinzenz Fischer székesfehérvári főoltárképe a palotabeli festmény variánsa, amelyen jól érvényesül a barokkban megjelenő klasszicizmus (GARAS, 1955,43.). 11. NÓVÁK, 1837,60. 12. SCHAMS, 1821,214. 13. Az Adreßbuch der Stadt Pesth auf das Jahr (Ofen, 1803) még nem ír képekről a palota ismertetésekor, J. K. RÖSLER 1809-es kalendáriuma sem, míg a kamara épületénél viszont kitér erre is. SCHAMS 182l-es és 1822-es útikönyvében már megemlíti a nádor képgyűjteményét, és ígéri, hogy még részletesen szól róla (214.), sajnos ezt sohasem tette meg. Néhány konkrét műalkotást (Dürer: Férfiarckép), valamint a nádor értékes miniatűr- és metszetgyűjteményét említi a kastély ismertetése során: TSCHISCHKA, 1836,278. 14. A mórnő; Egy török ifiú. BÁRTFAI SZABÓ, 1930,589. 15. BÁRTFAI SZABÓ, 1930,598. Széchenyit 1835-ben festette le Anton Einsle, a portrét Tomala Ferdinánd műkereskedő másolatban és metszetben sokszorosította (Gróf Széchenyi képe = Honművész, 1835,118.). A képet Einsle 1836-ban a Bécsi Akadémia éves kiállításán bemutatta, 320. sorszám alatt. Valószínűleg e mű egy példánya került a nádornéhoz. 16. Tschischka még ott látta: TSCHISCHKA, 1836,278. 17. MELLER, 1906; CSATKAI, 1970,24-40. A Csatkai-cikkben közölt antik jelenet (magántulajdon) e sorozatról való lehetett. 438